Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - SZEMTŐL SZEMBEN - Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával
Beszélgetés Szigeti Lászlóval, a Kalligram Könyvkiadó igazgatójával nélkül nemzetállami eszmerendszerből kupálták ki mai alkotmányos létformájukat. Ennek egyik előzménye a vesztfáliai béke, amely, a történészek szerint először a történelem folyamán implicite az európai államok szuverenitásának elismerését is jelenti, a másik előzménye, hogy Párizsban az Alkotmányozó Nemzetgyűlés az ülésteremben állíttatta fel Rousseau szobrát, talapzatán A társadalmi szerződés egy példányával. A mű egyes mondatai bekerültek az 1791-es alkotmány szövegébe, s az 1793-as jakobinus alkotmányt is úgy értékelték, mint kísérletet a rousseau-i gondolatok törvénybe iktatására. Hogy mi, magyarok, 1848-ban ezt a nemzetközpontú államszemléletet a másik nagy francia, Tocqueville demokráciaközpontú államszemlélete elé helyeztük, ez feltehetően annak tulajdonítható, hogy amíg a rousseau-i gondolatkör fejlődéstörténete szellemi, addig a tocqueville-i egzisztenciális természetű, vagyis nehezebben populizálható. Meg aztán az is szerepet játszhatott ebben, hogy eleink a kapitalizmustól legalább úgy féltek, mint a burjánzó szegénységtől. E kettő együtt volt maga az ördög... Tocqueville csalódott a forradalomban, kortársaiban, nemzedéktársaiban, s mivel saját magát abba a világba sorolta, amely vesztese a forradalomnak, talán éppen a vereség az én győzelmem elve alapján szentül hitte, hogy a demokrácia elterjedését már semmi sem tartóztathatja fel. 1821-ben utazik ki Amerikába, hogy megismerkedjen a demokrácia legtisztább formájával, s tapasztalatait összegezve 1835-ben papírra vesse Az amerikai demokráciái, amelyben arra keresi a választ, mitől és hogyan működik jobban a demokrácia általában, mint más, különféle ballasztoktól stagnáló rendszerek... Ha másként nem, kiadóként mindenképpen fel kell tennem a kérdést, vajon miről árulkodik, hogy amíg a francia forradalom szellemi atyjainak és ideológusainak munkái szerte Közép-Európában — még a kommunista időkben is — napvilágot láthattak, Tocqueville fő műve csak 1993-ban jutott el a magyar olvasóhoz? A csehek- hez is csak nemrég, szlovák fordítása pedig még ma sem olvasható. Butaság lenne e mulasztást a szocializmus nyakába varrni... Feltehetően mindenekelőtt a közép-európai nemzetek, köztük a magyar társadalomfelfogás kemény kapitalizmus-gyűlölete, és a széles néprétegek határtalan szegénysége volt az, ami a szabadság-testvériség-egyenlőség kollektivista elvét az egyéni szabadságjogok elve elé helyezte. E kapitalizmus- és szegénységgyűlölet történelmileg legkínosabb magyar produktuma Kun Béla, de Bajcsy-Zsilinszkyt, Nagy Imrét, sőt, Bibó Istvánt is hevítette ez a gyűlölet, miként Petőfit, Adyt, Móri- czot, József Attilát, Illyést, Déryt, tengernyi magyar művészt, gondolkodót. Tömeges szemléleti váltást itt sem Eötvös, sem Kosztolányiék, sem Nemes Nagy Ágnesék, és önmagában Pilinszky, Mándy, Mészöly sem tudott elérni. Individualizmusuk kisugárzásának ereje azonban nélkülözhetetlen volt abban, hogy a hatvanas és kivált hetvenes években az alternatív kultúrák (mindenekelőtt a popzene, amely rugalmasságánál fogva szeizmográf-funkciót is betöltött) módosítsanak az értelmiségi rétegek társadalomfelfogásán és egzisztenciális létszemléletén. Ez a visszafoghatatlan szellemi áramlás a középeurópai nemzeti filmkultúrák és irodalomak között a szlovákban éreztette
