Irodalmi Szemle, 1997

1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Illyés Gyula: Az oltárőrző

S/áz éve született FÁRRY ZOLTÁN

1

Száz évt 'illetett FÁBRY ZOLTÁN

ILLYFC GYULA

Az oltárőrző

Minden nagy nemzedék echónak vonul vissza halála után a magaslatokba. Csak jól kell kiáltani, s ömlik le a lapályokra a válasz: a tanács, az orákulum.

Század eleji nagy nemzedékünk némán őrzi csúcsait. A mi kérdő hangunk volt vajon gyenge, mélységeinkből? Vagy a jóslatmagyarázó papoké vajon:

De egy hely híven felelt. Fábry Zoltán oly állhatatosan adta a magyarázatot, oly hű rítusban fejtette számunkra, völgybelieknek a magasság szövegeit, hogy elménk eljátszott a képpel: a magyar szabadgondolkodás nagyjai a stó- szi hegyeket választották Olümposzul, és szent forrásuk védelmére, tisztán tartására Fábry Zoltánt már szakálltalan — imberbis — korában fölavatták, elrendelvén, hogy ősei patríciusházát remetelakká alakítsa, s benne csakis nekik éljen. Illetve annak, amiért ők is éltek és haltak — csak ritkán természetes halállal —, az Ügynek. A beszennyezhetetlen, szent Ügyeknek.

Nem látok messze országokig el, még egy ilyen oltárőrzőt.

Én, már-már szkeptikussá verve rideg kartezianizmusomtól, Fábry Zoltánt nem tudom követni minden útján; nem minden elágazó útján, jól kimondva. Forrón dicsért íróinak zömétől jó, ha föllangyulok. Stílusra is más a szájízem. Remeteként élek én is, de nem hitben, mert oly abszolút hitigény átka alatt.

De mégis egy az egünk és poklunk. Az én maradék vallásom is, mint mindnyájunké ma, az ősök tisztelete.

S ha indulhatna holmi boldoggá avatási per, hogy ki állt kegyükben legiga- zolhatóbban már e földön, kortársaim közül bizony Stósz irányában szögezném az ujjam. Élt ott egy klasszikus európai: egy szentszagúan hű szabadsághívő.

(1967)