Irodalmi Szemle, 1997
1997/8-9 - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT FÁBRY ZOLTÁN - Forbáth Imre: Fábry Zoltán (vers)
Száz éve született FÁBRY ZOLTÁN FORBáTH IMRE Fábry Zoltán Mint a pék kerek kenyereit; dagasztani, formálni úgy akarta ő az embert jósága fehér lisztjéből, eszmék élesztőivel, s melegíteni szíve kemencéjében; szerette a kristályos csöndet, az illatos-édes jázminbokrokat, harmatos fenyők árnyékát, szemlélni halványkék tájakat s a művészet hűs gyöngyeit — az ember kezében, melyről lehull már a bilincs; nézzétek, milyen kemények lettek az ő szemei és karcolók, mint összetört üveg, s a lágy művészkezek ököllé görcsösödtek, a hangja rekedt s félelmes, mint beteg farkasé, az élet bora keserű lett az ínyén, hogy már-már utálkozva kiköpi, magányosság barlangjában fázékonyan gubbasztva várja a melegítő napot, mert még sötéten bűzlik vén Európa fölött a barbárság vadállatszaga, halálsikolyok fortéimét hurcolja a szél s könyvmáglyák füstje gomolyog, rohanó vizeken véres tajték táncol — 5 ki úgy szerette a magyar tájakat, sarkantyúpengetve hetyke leventék dáridóznak ott, míg Dózsa népe nyögve robotol virrasztani hát ezért kell neki az eszmék őrhelyén, tágra nyílt gyulladt szemekkel öklöt feszítve, éberen és lankadatlanul fn rmá In i láng ban-ha rcba n a történelem tűzhelyén az embert; bog \ Jegyen: jó, ízletes, kerek, szagos — mint a frissen sütött kenyér! (1936)
