Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Gulázsi Aurélia: Száz rejtély a magyar irodalomban
KÖNYVRŐL KÖNYVRE vés olyan kiadó van, amely megpróbál szakmailag magas tudományos igénynyel megírt könyvvel szélesebb olvasótábort megszólítani. A GESTA KÖNYVKIADÓ BT 1996 decemberében a Száz rejtély a magyar történelemben című könyv sikerén felbuzdulva kiadja a Száz rejtély a magyar irodalomban címűt. Mi a sikerük rejtélye? A titok nyitja egyszerű: Minden külső „első benyomásra” odafigyeltek. Nézzük meg a címet: Száz rejtély a magyar irodalomban — korosztálytól és érdeklődéstől függetlenül a titkok, a rejtélyek minden ember érdeklődését felkeltik. Ki ne szeretné tudni a választ a következő kérdésekre: Szerette-e Déryné Katona Józsefet?; Ki volt Fatia Negra?; Elárult-e hadititkokat Weöres Sándor az olasz katonai attasénak?; Miért akart zsidó hitre térni Kisfaludy Károly? stb. A titokzatosságon kívül figyelemfelkeltő a túl ellentétes kifejezések egymás mellé állítása. A könyv szerkesztői ezt vették figyelembe a fejezetcímek megválasztásakor: reneszánsz disznó; Szendrey Júlia, a frigid múzsa; Himfy, a kanfi; kurvák zászlója stb. A kiadásban nagyon fontos a nyomtatás minősége (kötés, papír) az illusztráció, a szövegelrendezés. Mindezeket ez a könyv kitűnően teljesíti. A képek között találunk még eddig ismeretleneket is a Petőfi Irodalmi Múzeum jóvoltából. A szöveg áttekinthető, a tanumányok időrendi sorrendben követik egymást. A szerzők, köztük ismertebb nevek, pl. Kabdebó Lóránt, Nemeskürty István, Szörényi László, Zalán Tibor stb. mintegy védjegyként jelzik a szakmai és tudományos igényeket. A legtöbb tanulmány nagyon érdekes, javára válik mind a diáknak, mind az átlagolvasónak, illetve irodalomkedvelőnek. Kiemelném további kutatásra, olvasásra ösztönző jellegüket. Például Sipos Lajos tanulmánya Faludy Györgyről, mely felkelti az olvasó érdeklődését Faludy György Pokolbeli víg napjaim című könyve iránt. A Rejtő Jenőről szóló tanulmány egy életmű érdekében ír, egy életmű méltó helyére kerüléséről az irodalomban. Kiemelném azokat a tanulmányokat, amelyekben a „külső” hatás lepleződik le. Az irodalom, a történelem, sajnos, állandóan alakul, módosul az utókor a kor kénye-kedve szerint. Szépen ábrázolja ezt a Több életem, több halálom című Petőfi-legendáról szóló tanulmány, illetve Mostantól minden másképp volt, avagy cenzúra a szocializmusban című tanulmány. Ha a fent felsorolt jellemzők alapján kerültek volna a könyvbe tanulmányok, abban az esetben nyugodt lelkiismerettel ajánlanám e könyvet mindenkinek. Ám bekerültek ebbe a könyvbe olyan tanulmányok is, amelyek nem a nagyközönségnek íródtak. Ez a könyv széles körnek készült, nem biztos, hogy egy irodalmi folyóiratban helytálló tanulmány belefoglalható. Veszélyes ugyanis, hisz módosíthatja, vagy eleve hamis képet állíthat fel egy-egy íróról, költőről az olvasónak. Például Arany János rejtőzködő szerelmei, Veri a Vajda a feleségét; Dsida Jenő Böskéi című tanulmányok más látószögből világítják meg a költőket. Itt feltehetnénk azt a kérdést is: beletartoznak-e az irodalomkutatásba a pletykák, a magánéletben való vájkálás is? A veszély abban rejlik, hogy az ilyen tanulmányok
