Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Matus Mónika: Zsénagyzolás? Zsénagyzolás!
félhomályban sakkozó bokszolót, pozsonyi utcasarkon játszó moszkvai kamarazenekar-vezetőt, karóráért saját lányát felajánló cigányvajdát bemutató elbeszéléseket foglal magába, majd ismét cikkek következnek: írásról, írókról, irodalomról. Élvezetes Zs. Nagy A nagyvilágban szerzett élményeit olvasni a moszkvai fagyban nyalogatott rumos fagylalttól kezdve a „nagy" Csemadok Erdélyben esernyőt áruló tagjainak ironikus jellemzéséig. Ezt Állélektani megfigyelések és Válogatatlan versek követik, a kötetzáró három beszélgetés (L. Dusik Évávál, N. Gyurkovits Rózával, öninterjú) előtt azonban még megismerkedhetünk a Kárpát-medence „legvadabb; legbátrabb újságírójának”, Bán Samunak a történeteivel. Zs. Nagy Lajos írta a csehszlovákiai magyar irodalom máig legjobb versét, sőt: legjobb gyermekversét is, s újságírónak sem az utolsó. Ez a tény azonban nem mentheti a kötet színvonalát, helyenkénti laposságát, érdektelenségét, hiába tartalmaz érdekes, élvezetes, jól megírt olvasnivalót is. Mert ne feledkezzünk meg arról, mekkora különbség van az újságcikkek egyhangúságát felüdítő, jó rutinnal, simán megírt kis karcolat és a kötetbe zsúfolt, azonos tematikai kapcsolatot keresve egymás után közölt történetek közt. Mekkora különbség van az egyhangúságból kitörő, adni akaró vagy tudó kis élménydarab és az egyhangúságba belevesző élmény idézések közt, melyek lapossá, üzenet nélkülivé, sorozatolvasmánnyá teszik az egyébként jól megírt történeteket is. Aki úgy tud verset költeni, mint Zs. Nagy Lajos, az ne adja ki kötetben a megírt, erőltetett cikkeket. Még ha abból él is, ha vers épp nem folyik ki a szívéből. Igaz, vannak jó, sőt nagyon jó elbezélések is a könyvben, melyek méltán lehetnek díszei egy gyűjteményes kötetnek, az írások nagy része azonban újságba való, beválogatásuk az író tevékenységét bemutató gyűjteménybe nemcsak annak színvonalán ront, hanem megkérdőjelezi a válogatásba sorolt történetek művészi értékét is. A kötet elolvasása után ugyanis az olvasó nem érez megelégülést, nem kap feloldozást, nem tud üzenetet kiolvasni a mondanivaló egészéből, ha egyáltalán megtalálja a mondanivalót. Nem idegenek és nem üzenet nélküliek viszont a verseka Netalántán, Elvesztem, Vidám pesszimizmus, elhitangolt emlékek, Zsénagylajoshajnalodás; ragyogó kazlak, alatt című gyönyörű versekért, melyeket csak „Zsénagy” képes megírni, megérte megvenni az első olvasás után már lapjaira hulló könyvet. A Netalántán a minket körülvevő háborús világtól megrettent a háború értelmetlenségétől magát elhatároló ember (ne lőjetek rám / nincs katonai jelentőségem) külső és belső világ- és szépségszemléletét, világakarását mutatja, aki nem érti, hogyan lehet mindent {nem vagyok én (kérem) / dalmácia / demokrácia / szocializmus / se szabadság / se rabság / se marxistaleninista jézuskrisztus) a gyűlölet okául megnevezni. Az Elvesztem keretvers, belső, pillanatnyi hangulatból fakadó gondolatokból szerkesztett kerek, zárt egész. Zs. Nagy Vidám pesszimizmusa egyáltalán nem vidám, hiába dobálna virágzó jelzőket, metaforakoszorúkat a repülő költőknek, hiába zöldülnek ki benne a lucernaparcellák., ha a vers egyetlen mondatának {jaj, csak. valami kisbabát ne hozzanak / nem bírnám őt eltartani fölnevelni) mélységes KÖNYVRŐL KÖNYVRE
