Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Németh Zoltán: Élmények és értelmezések
KÖNYVRŐL KÖNYVRE kelés mozzanata csak más interpretációs iskolák nyomán, járulékos elemként társul a kései strukturalista elemzésekhez. S ezt a járulékos, ellentmondásokkal terhelt viszonyt a Bevezetésben Széles Klára nem tudta feloldani. Rátérve most már a kötet egészére, külön bekezdést érdemel annak vizsgálata, hogyan talál Széles Klára „értékeket”, milyen jegyek alapján képzeli el kezelhetőnek ezt a kategóriát. Kassák Lajos A ló meghal a madarak kirepülnek versének elemzése nyújt ehhez támpontot. Az érték itt is a kohézióteremtő erőkkel lesz analóg minőség, ráadásul szinte mindig csak a kétosztatúnak tételezett versvilág számtalan bináris oppozíciói között szikrázik fel a feszültségként felfogott „érték”. Széles Klára makettekbe és ábrákba, nyilakba, kulcsszavakba, rétegekbe térképezi fel kassák szövegét, a strukturalizmus ellentmondást nem tűrő, „objektív” képletébe. A Gorkij Klim Sza mg inját elemző tanulmány is a — Széles Klára fogalmi bázisát használva — felszíni jegyek számbavételéig, ill. a regényt az orosz valósággal megfeleltető analízisig jut el. Mint megbolygathatatlan axióma lép fel az emberi lélek egysége, a jellem kialakításának közelsége. Széles Klára kritikátlanul veszi át a regényíró, azaz Gorkij nézőpontját — az „állásfoglalás” mindenkori kötelességét és kötelezettségét —, pontosabban elébe megy a gorkiji elvárásmezőnek. Föl sem tételezi ugyanis, hogy Gorkijnak a regény írása közben esetleg más is eszébe juthatott, mint hogy akinek nincs „határozott álláspontja” (főleg politikai-társadalmi kérdésekben) az „emberileg selejt- té válik, társadalmi szerepében sem lehet más, mint kártékony”. Talán Gorkij épp az önmaga értékeihez ragaszkodó, a mindenkori hatalom által nehezen kijátszható polgár típusát kéri számon az orosz fejlődésen. Mindenesetre Gorkij is ragaszkodik ahhoz az orosz fejlődésvonalhoz, amelyet a platóni úton való menetelésként jellemezhetünk. A személyiségnek egy igazi, birtokolt, tudott, elsajátított igazsághoz kell ragaszkodnia, másképp etikailag (itt lép be az orosz elem) nem méltó az emberi, társadalmi életre. Széles Klára pedig nem felismerte ezt a vonalat, hanem alávetette magát annak, s így elemzése is megmarad egy korszak ideológiai alapozottságú értelmezési dokumentumának (annak ellenére is, hogy az 1965-ös tanulmányt 1988-ban átírta). Az ellentétekben felmutatott létezés példája Joyce Ulyssesének elemzése is. A többihez képest az teszi sikeresebbé ezt a tanulmányt, hogy itt — bár a regény fő gerincének a Bloomban és Dedalusban megtestesülő kétséget tartja, ami a regény méreteit, jelentéshálóját figyelembe véve inkább komolytalan elszólásnak tűnik — minden szándéka ellenére is parciális jegyeket vizsgál. Valóban izgalmas Bloom és Dedalus összehasonlítása, még ha Szélesnél itt túlzottan sarkítva, formalizálva, szimbolikus jelentésképzeteket felhasználva történik is. Az efféle elemzés mindig csak konfliktusokon keresztül, konfliktusosán tudja elérni célját, mert bevallottan célja van, mégpedig gondolati hálóba fogni, a geográfus pontosságával feltérképezni a műtájat. Mechanikus ellentétpárjai aztán szükségszerűen vezetnek el etikai kérdések fölvetéséhez,
