Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - NYELV ÉS LÉLEK - Kiss Jenő: Változó társadalom — változó nyelv
NYELV ÉS LÉLEK KISS JENŐ Változó társadalom — változó nyelv* í. A rövid előadás szemléleti alapja, háttere egyrészt ez: nyelv és nyelvközösség, nyelvhasználat és társadalom egymást föltételező fogalmak. Nyelv nincs társadalmon kívül, s nyelv nélkül nincs társadalom. A nyelvhasználat szükségszerűen kötődik a társadalomhoz, a beszélőkhöz, s a társadalmi környezet — úgyszintén szükségszerűen — meghatározó befolyással van a mindenkori nyelvhasználatra. Ha tehát a nyelvhasználatot pontosan le akarjuk írni, s magyarázni is kívánjuk, akkor tekintettel kell lennünk erre az összefüggésre. Szemléleti alap továbbá az, hogy a természetes nyelveknek a nyelvváltozatok a létezési formái. Mindegyik változatnak, legyen az köznyelvi, társadalmi vagy területi nyelvváltozat, meghatározott szerepköre, s ebből következő gyakorlati-kommunikációs létjogosultsága is van. A maga helyén és körében mindegyik jó, helyes, szép, értékes. 2. Kosztolányi — aki minden iránt érzékeny volt, ami nyelvi — mondotta azt, hogy „a nyelv titokzatos valóság”. Igen. Ha a nyelvhez elfogulatlan érdeklődéssel közeledünk, magunk is tapasztalhatjuk, hogy a nyelvet különös varázslat övezi. Említsünk bizonyítékokat? Anyanyelvűnk oly észrevétlen, mert annyira természetes útitársunk, szó szerint lételemünk, mint a levegő vagy a fény. Általában nem is törődünk vele. Máskor meg — bizonyos helyzetekben — végső menedék, amelybe keserves áldozatok árán is, szívósan kapaszkodunk. A nyelvvel tudunk simogatni, vigasztalni, boldoggá tenni, de tudunk vérig sérteni és jóvátehetetlenül megbántani egy egész életre is. A nyelv meglepő hűséggel tud vallani az őt éltető közösségről, egyszersmind pedig használóiról, tehát rólunk („a stílus maga az ember”), s vall múltról és jelenről. Szaknyelven szólva: a nyelv — elsősorban a szókészlet és a frazeológia — művelődéstörténeti kövület. Tamási Áronnal szólván pedig „Olyanok a szavak, mint a hírnökök: mindazt a jót vagy rosszat elbeszélik, ami ott honol abban az országban, ahonnét jöttek”. A természetes nyelvek nagyszerű képessége, hogy megőrizve tudnak újulni, hogy megújulva tudnak őrizni. így * Elhangzott Kassán a XXVIII. Kazinczy Napokon, 1997. április 11-én.
