Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Balogh Sándor: A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika

száma azonban az 1000-et nem haladhatta meg. A kitelepítésre kijelölt személyek ingóságaikat minden vám-, illetőleg kviteli és behozatali korlátozás nélkül magukkal vihetik; ingatlanaik viszont a csehszlovák államra szállnak át, amelyekért az kártérítést köteles fizetni, kivéve az 50 kát. hold fölötti birtokrészt. A magyarok átköltöztetésével járó költségek a magyar államot, az áttelepülő szlovákoké pedig Csehszlovákiát terhelik.

A két kormány képviselői az egyezménytervezethez jegyzőkönyvet mellékeltek. Ebben a csehszlovák kormány ígéretet tett arra, hogy felfüggeszti a kitelepítésre és a belső széttelepítésre vonatkozó rendszabályainak végrehajtását, valamint nem folyamodik további vagyonelkobzásokhoz sem, s az elbocsátott magyar nemzetiségű közalkalmazottak és nyugdíjasok részére szociális segélyt biztosít.

A lakosságcsere-egyezmény — egész tartalmából kitűnően — nem két egyenjogú állam, illetőleg kormány, hanem a győztes Csehszlovákia és a legyőzött Magyarország megállapodása volt. A csehszlovákiai magyar nemzetiségű lakosság sorsának rendezését ettől az egyezménytől már eleve nem lehetett várni. A Magyarország részéről tett úgyszólván példátlan engedményeket legfeljebb azzal lehetett magyarázni — a fentebb említetteken túlmenően —, hogy a működésében nemzetközileg korlátozott és magára hagyott magyar kormány — más lehetőséget nem látván — ezzel próbált az egyoldalú kiutasításoknak és a magyar nemzetiségű lakosság szempontjából rendkívül súlyos és sérelmes rendszabályok alkalmazásának gátat vetni.

A magyar—csehszlovák lakosságcsere-egyezményt 1946. február 27-én írták alá Budapesten. Az aláírást követően — Clementis kezdeményezésére — a csehszlovák kormányküldöttség tagjai találkoztak a koalíciós pártok vezetőivel. Clementis itt azt javasolta, hogy a két kormány kössön újabb egyezményt, és Magyarország — az első egyezmény végrehajtása után is — a még Csehszlovákiában maradó magyarokat, akiknek létszámát a külügyi államtitkár mintegy 200 000-re becsülte, teljes egészében fogadja be. Clementis a nagyobb nyomaték kedvéért azt is kijelentette, hogy a Csehszlovákiában maradó tördék magyarság kisebbségi védelemre egyáltalán nem számíthat. Sőt az egy tömegben élő nemzetiségi lakosságot szét fogják telepíteni a köztársaság különböző tájaira. Végül leszögezte hogy a Magyarország javára történő területi módosításról semmilyen körülmények között sem lehet szó. Clementis eme „fejtegetéseit” a jelenlevő magyar pártvezetők egyöntetűen és határozottan elutasították.

A Csehszlovák Áttelepítési Bizottság — a lakosságcsere-egyezmény értelmében — 1946. március 4-én kezdte meg tevékenységét Magyarországon. De a CSÁB működésének már az első napjaiban, heteiben kiderült, hogy annak tagjai igen „rugalmasan” értelmezik és kezelik a lakosságcsere-egyezményt. Különösen az engedély nélkül érkező „szakértőkkel” volt sok probléma. írók, színészek, újságírók, papok és a szlovák társadalmi élet különböző politikai beállítottságú képviselői úgyszólván minden ellenőrzés nélkül fejtették ki tevékenységüket. Az áttelepülés iránti érdeklődés felkeltése érdekében azon-