Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Balogh Sándor: A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika

donukra nézve megadja mindazokat a biztosítékokat, amelyeket Csehszlovákia az általa kiutasított magyaroknak megadott vagy meg fog adni. A Potsdam után is folytatódó kiutasítások ismét arra kényszerítették a magyar kormányt, hogy újabb jegyzékben tiltakozzék a SZEB-nél a csehszlovákiai magyarság helyzetének további romlása miatt.

Tildy Zoltán miniszterelnök 1945- november 30-i programbeszédében a két ország jószomszédi viszonya megteremtésének legnagyobb akadályát a csehszlovák kormánynak a magyar nemzetiséggel szemben tanúsított magatartásában látta. „A demokratikus Magyarország jószomszédi viszonyt igyekszik teremteni a Csehszlovák Köztársasággal is. Be kell vallanunk — hangsúlyozta Tildy —, hogy ez az igyekezetünk eddig nem járt eredménnyel, mert a jószomszédi viszonyt a Szlovákiában végbemenő és az ottani magyarságot súlyosan érintő események miatt kellőképpen kialakítani nem tudtuk. Köztudomású, hogy Csehszlovákiában magyar állampolgárokat vagyonuktól megfosztanak, nagy tömegekben kiutasítanak, vagy internálótáborban tartanak fogva, azért, mert magyarok. A csehszlovákiai magyarságot megfosztották. politikai jogaitól, kulturális életlehetőségeitől, sőt különböző va- gyonelkobzó és jogfosztó intézkedések után ma már az anyagi életfenntartás lehetősége is kétséges számukra."

1945. december elején Gyöngyösi János külügyminiszter — a csehszlovák kormány meghívására — utazott el Prágába, hogy közvetlen megbeszélés alapján keresse — és találja meg — a két állam közötti vitás kérdések megoldását. A december 3—6. között lefolyt tárgyalásokon Csehszlovákiát Vladimír Clementis külügyi államtitkár képviselte. A tárgyalások során Clementis azt az álláspontot fejtette ki, hogy bár kormánya a magyar nemzetiséget és a német kisebbséget nem azonos módon ítéli meg, mégis ragaszkodik a magyarok csehszlovákiai helyzetének végleges rendezéséhez. A külügyi államtitkár ezzel kapcsolatban azt javasolta, hogy Csehszlovákia az önként hazatelepülő szlovákok számarányában telepítené át Magyarországra a magyar nemzetiségű személyeket. Az önkéntesen hazatelepülő szlovákok és az erőszakkal kitelepített magyarok gazdasági felszereléseiket, egyéb ingóságaikat magukkal vihetnék, ingatlan vagyonukért viszont kárpótlást kapnának. A többi csehszlovákiai magyarok pedig — azok kivételével, akik csehszlovák állampolgárságot kapnának — egyoldalú kiutasítás alapján távoznának el lakóhelyükről és települnének át Magyarországra. A csehszlovák állampolgárságot elnyert magyarok sem rendelkeznének persze semmiféle nemzetiségi kisebbségi jogokkal.

Gyöngyösi külügyminiszter válaszában kijelentette, hogy a magyar kormány a lakosságcsere ilyen módszerét elvileg helyteleníti, de a két ország közötti „bizonyos nyugalmi helyzet” megteremtésének elősegítése érdekében nem zárkózik el a magyarországi szlovákok önkéntes kitelepülése elől. Sőt azt is tudomásul veszi, hogy a szlovák áttelepülők létszámának megfelelő magyar nemzetiségű személyt távolítsanak el Csehszlovákiából Magyarországra. Ugyanakkor határozottan elutasította azt a javaslatot, illetőleg tervet, amely az egyoldalú kiutasításokra vonatkozott, és a lakosságcserére is csupán abban az