Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948
FÓRUM röviden szólnunk. Magyarország és Csehszlovákia viszonylagos gazdasági helyzete gyökeresen különbözött a vizsgált időszak első és második felében. 1945—46-ban Csehszlovákia valóságos paradicsom volt a súlyos háborús károkat szenvedett Magyarország mellett. Az UNRRA-szállítmányok megszűnése után azonban, 1947-től kezdve Csehszlovákiában mind súlyosabb áruhiány mutatkozott, és az üres prágai üzletekkel szembeállítva Budapest képe a jólét jeleit mutatta. Az első árucsere-forgalmi megállapodások a szigorú viszonosságon alapultak. 1947-ben és 1948-ban a csehszlovák kormány sűrűn fordult a magyar kormányhoz gyorssegélyért, és Magyarország súlyos áldozatokat hozott, különösen élelmiszer és olajszállítmányok formájában, melyeknek ellenében a csehszlovákok a kisebbségi vagy más függőben lévő kérdésekben semmiféle engedményt nem tettek.. Még 1945-ben és 1946-ban a magyar kormány ismételten védekezett a csehszlovák áttelepítési és lakosságcsere-követelésekkel szemben, gazdasági nehézségei hangoztatásával. A csehszlovák kormány ekkor ismételten biztosította a magyar kormányt, hogy hajlandó a lakosságcsere és áttelepítés lebonyolításához Magyarországnak pénzügyi segítséget nyújtani, és Clemen- tisnek ez volt Párizsban az egyik legerősebb ütőkártyája. 1947-ben és 1948- ban aztán a csehszlovák kormány a lakosságcsere-egyezményben foglalt pénzügyi kötelezettségei teljesítését is megtagadta. Fizetésképtelenségére hivatkozva nem volt hajlandó fizetni az áttelepített magyarok Csehszlovákiában hagyott vagyonáért, melynek ellenértékét pedig a Magyar Nemzeti Bank Magyarországon az áttelepülteknek kifizette, ami a magyar bankjegy- forgalmat jelentősen növelte, és erős inflációs tényezővé vált. A csehszlovákok az áruszállítást ezen a címen megtagadták, holott még az 1947-es pozsonyi tárgyalásokon megállapodás jött létre az árulistákban, és legfeljebb arra voltak hajlandók, hogy a hosszú lejáratú, rendezésre váró pénzügyi kérdések közé ezt a követelést felvegyék. A függőben lévő pénzügyi kérdések tárgyalásának magyar részről való előkészítése nagy alapossággal, hónapokig folyt 1948-ban. A békeszerződés különböző rendelkezéseiből folyó magyar kötelezettségek tartoztak többek között ebbe a kategóriába, melyekkel szemben a különböző címeken jól megalapozott magyar követelések több milliárd forintra rúgtak. A csehszlovákok húzó- dozása folytán ezekre a tárgyalásokra 1948 folyamán nem került sor. 1948 folyamán a csehszlovák kormány javaslatot tett kereskedelmi és konzuli szerződés kötésére, minthogy a régi szerződés hatálya megszűnt. Ebben a kérdésben a magyar magatartás tartózkodó volt, mert a klasszikus kereskedelmi és konzuli szerződések mintájára az új kereskedelmi szerződésbe, melyre a csehszlovákok szemmel láthatólag nagy súlyt helyeztek, be kívántuk vonni az egymás területén lakó állampolgárok kölcsönös védelmét. A magyar álláspont kialakítása tárcaközi értekezletek színvonalán folyamatban volt, amikor 1948 őszén Háy László meglepetésszerűen Prágába utazott, és 48 óra alatt gazdasági együttműködési szerződést kötött Csehszlovákiával, mely pactum
