Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Balogh Sándor: A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika
de contrahendo formájában azon kérdések felsorolását tartalmazta, melyeket a csehszlovákok fontosaknak tartottak. BALOGH SÁNDOR A lakosságcsere és a hivatalos magyar kormánypolitika A fél évszázaddal ezelőtt, pontosan az 1947. április 12-én kezdődő lakosság- cserét, vagyis a felvidéki magyarok szülőföldjükről történő tömeges elűzését a korabeli csehszlovák sajtó szinte egyöntetű megelégedéssel, sőt lelkesedéssel fogadta. A Národná obroda Délvidékünk, arca megváltozik című írásában tudósított a magyarok első csoportjának távozásáról. A pozsonyi Pravda És mégis elmennek című cikkében, a Čas pedig Kezdődik a történemi igazságszolgáltatás... címen számolt be az eseményekről. A magyar nemzetiségű lakosság 1920 és 1938 között a Csehszlovák Köztársaság törvénytisztelő, az aránytalan terheket is elviselő, lojális etnikai kisebbsége volt. Ennek vitathatatlan bizonyítéka az is, hogy 1938-ban az általános mozgósításkor a magyarok legalább úgy eleget tettek állampolgári kötelességüknek, mint bárki más a köztársaságban. München előtt és után, valamint a kétoldalú komáromi tárgyalások idején a felvidéki magyarság egyetlen olyan fellépéssel vagy provokációval sem vádolható, amely veszélyeztette volna a csehszlovák államot. De voltak felvidéki magyarok a csehek, illetőleg a szlovákok antifasiszta ellenállási mozgalmában, Ludvík Svoboda katonáinak sorában és 1944-ben nem kevesen közülük fegyverrel a kezükben támogatták a szlovák nemzeti felkelés ügyét. A második világháború után a hivatalos csehszlovák politika és propaganda évtizedeken át ennek ugyan éppen az ellenkezőjét hirdette, anélkül persze, hogy ezt a vádját, illetve rágalmát a mai napig bizonyítani tudta volna. Ezek után nézzük meg közelebbről, milyen „történelmi igazságszolgáltatás” jegyében kényszerült távozni a felvidéki magyarság jelentős része szülőföldjéről. A csehek és a szlovákok közös nemzeti államának programját Eduard Beneš és a londoni csehszlovák emigráns kormány alakította ki. Ezt a programot a moszkvai csehszlovák kommunista emigráció 1944 májusában, a Szlovák Nemzeti Tanács pedig 1945 elején tette magáévá. A Szlovákia Kommunista Pártjának 1945- februári konferenciáján már egyenesen „új honfoglalásra” szólították fel a szlovákságot: „A szlovák parasztnak és munkásnak, akiket kiszorítottak a gazdag déli területekről és századokon keresztül a begyek, között elnyomtak, meg kell ismét kapnia ezeket a régi szlovák területeket és a lehetőséget a rendes emberi élethez.” A csehek és szlovákok nemzeti államának a megteremtése jegyében — és szellemében — kérte Zdenék Fierlinger csehszlovák követ Moszkvában 1945.
