Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948

mániákus szlovák soviniszta sógora lett, akinek első hivatali tevékenysége az volt, hogy több száz függőben lévő magyar vagyonelkobzás végrehajtását elrendelje és betiltsa a magyar nyelvű istentiszteleteket egész Szlovákiában. Cseh-Morvaország számos városában és községében is az újonnan alakult akcióbizottságok egyik első dolga az volt, hogy évtizedek óta ott élő magyar családokat kizavarják otthonaikból.

Az újonnan Prágába érkezett szovjet nagykövetet Bolgár Elek magýar követ megkísérelte tájékoztatni a csehszlovákiai magyarság helyzetéről. Silkin nagykövet azonban kijelentette, hogy a Szovjetunió nem kíván beavatkozni a Magyarország és Csehszlovákia közti vitába.

Az új csehszlovák kormány nemcsak a magyar kérdésben addig elfoglalt álláspontjának gyökeres megváltoztatására nem volt hajlandó, hanem egyelőre a legcsekélyebb enyhítésre sem. A Cseh Néppártot és a Szociáldemokrata Pártot az új kormányban a magyargyűlölő Plojhar, illetve Erban miniszterek képviselték. Az előbbi 1947 novemberében a magyar békeszerződés ratifikációjának vitájában a leguszítóbb magyarellenes beszédet mondotta, az utóbbi pedig a csehszlovák kormány képviselőjeként a márciusi centenáriumi ünnepségeken Kossuth szobrát nem volt hajlandó megkoszorúzni, csak a Petőfiét, azzal az indokkal, hogy csak az utóbbi volt szláv.

Noha az egyéves munkaidő lejárt, a deportált magyarokat továbbra is kényszerrel Cseh-Morvaországban tartották. Akik hazaszöktek, azokat a csendőrök, összeverték és visszavitték. Sikerült a népjóléti minisztérium illetékes oszályvezetőivel elfogadtatnom egyes rendszabályokat, melyek a kérdés végleges rendezéséig a legkirívóbb sérelmeket orvosolták volna. így hozzájárultak ahhoz, hogy elbocsátják azokat a magyar állampolgárokat, akiknek Magyarországra szóló beköltözési engedélyük van, akiknek házastársa Magyarországon él; hazaengedik a munkaképteleneket, azokat, akiket munkaadójuk elbocsátott, és most munka és kereset nélkül vannak Csehországban; módot adnak a munkaügyi panaszok kivizsgálására stb. Elfogadták az összes részleteket azzal, hogy a miniszterük elé terjesztik jóváhagyásra, és a magyar követ is interveniáljon személyesen a miniszternél a tervezet jóváhagyása érdekében. Erban miniszter egyetlen intézkedéshez sem járult hozzá. Ugyanilyen elutasító álláspontot foglaltak el az összes szakminiszterek a tárcájuk körébe eső kérdésekben, nem is szólva Clementis külügyminiszterről.

A változás első jelei a vizsgálatunk tárgyát képező időszak végén, 1948 második felében mutatkoztak. Egy csehszlovák állampolgársági novella értelmében egyes magyarok három év múlva visszakaphatták állampolgárságukat, bizonyos feltételek mellett. Még 1948-ban ígéretet tett a csehszlovák kormány, hogy azok a deportáltak, akik nem óhajtanak Cseh-Morvaországban maradni, és akiknek még megvan a lakásuk régi lakóhelyükön, oda majd visszatérhetnek. Tárgyalni a magyar kisebbség ügyéről a magyar kormánnyal a csehszlovákok ekkor se voltak készek. Engedményekre csak ex gratia, saját kezdeményezésükből voltak hajlandók.

Még a két ország közti gazdasági és pénzügyi kapcsolatok alakulásáról kell