Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948

Harmadnap megkezdődött a lakosságcsere — egyhetes próbaidőre. A hét lejártával a lakosságcserét további egy hétre meghosszabbították, és ilyen egyhetes meghosszabbításokkal folyt a lakosságcsere egész évben, majd rövid téli szünet után 1948-ban is. A tárgyalások folytatódtak, újrakezdődtek, jegyzőkönyveket parafáltak, melyeket a kormányok azután nem hagytak jóvá. Eközben a lakosságcsere folyt, és a lényeges kérdések, éppen a magyar szempontból legfontosabbak, rendezetlenek maradtak. így például 1948 végéig nem volt meghatározva a Csehszlovákiából Magyarországra áttelepíthető személyek létszáma és az áttelepülő magyarok — egyezményben biztosított

— vagyontranszferének módja. Hogy később történt-e megegyezés ezekben a kérdésekben, nem ismeretes előttem.

A lakosságcserét a magyar kormány azzal a feltételezéssel indította meg és folytatta le, hogy ez a magyar részről megnyilvánuló pozitív magatartás javulást és megnyugvást fog hozni a Csehszlovákiában visszamaradó magyarok helyzetében. Ez a feltételezés azonban, legalábbis 1947-ben és 1948-ban, nem igazolódott be. Csehszlovákiában egyetlen, a magyarságot sújtó, jogfosztó rendelkezést sem helyeztek hatályon kívül, végrehajtásukat nem függesztették fel, még azokét sem, melyeknek felfüggesztését a lakosságcsere-egyez- ményhez csatolt levélváltásban vállalták. A vagyonelkobzások végrehajtása 1947-ben egyre gyorsuló ütemben folyt. A magyar gyerekek tanítása már harmadik éve szünetelt, még szlovák tannyelvű iskolákat is csak egyes magyarlakta községekben létesítettek. A Csehországba hurcoltak helyzete egyre súlyosbodott, a munkahivatalok meg se hallgatták, át se vették panaszaikat, tilos volt új lakóhelyüket elhagyniuk, a vasútállomásokon jegyet sem szolgáltattak ki a részükre.

Ilyen körülmények között nem lehetett azon csodálkozni, hogy egyre többen és többen tettek eleget a reszlovakizációs felhívásoknak, és jelentették be az illetékes csehszlovák hatóságoknál, hogy mint elmagyarosodott szlovákok a jövőben családjukkal együtt ismét szlovák anyanyelvűnek kívánják magukat vallani. A szlovák származás csak forma szerint volt kritériuma a reszlova- kizálásnak. így például teljes számban „reszlovakizáltak” (szlováknak vallották magukat) az 1942-ben a felvidékre telepített csángók. Elöljárnak a reszlova- k.izálásban a volt felső- és középosztály tagjai, míg a parasztság és munkásság túlnyomó része öntudatosan kitartott magyarsága mellett, és visszautasította a reszlovák.izálást.

Lassanként nyilvánvalóvá vált, hogy a lakosságcsere, menekülés, C'seh- Morvaországba deportálás, reszlovakizáció, szlovákok szisztematikus betelepítése rohamosan bomlasztja a magyar etnikumot, színmagyar járások, veszítették, el magyar jellegüket. Magyarországon sokáig azt hitték — alap nélkül —, hogy a lakosságcsere során a csehszlovákok az északi szórványokat fogják kitelepíteni. Ezzel szemben a csehszlovákok politikájukat a határ menti magyarlakta területsáv elszlovákosítására összpontosították.

A háború befejezését közvetlenül követő években a magyar kormány csaknem teljesen tehetetlen volt a csehszlovákiai magyar kisebbség likvidá