Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948
FÓRUM naság eltávozása után visszatértek, de a katonák másodszor, sőt néha harmadszor is rátörtek a falvakra, és vitték, akit értek. A végrehajtó közegek hamarosan nemcsak a közmunkatörvényen tették túl magukat, amelyre hivatkozással az elhurcolás folyt, hanem a szlovák belügyi és népjóléti „povereníctvo” által kiadott bizalmas rendeleteken is. A birtokos parasztokon kívül behívták mezőgazdasági munkára és családjukkal együtt elhurcolták az iparosokat, kereskedőket, tanítókat, munkaképtelen betegeket. nyomorékokat, vakokat; olyan családokat is, melyekben munkaképes családtag egyáltalán nem volt. 1947 elején a csehszlovák kormány a lakosságcsere körüli vitás kérdések megvitatására kormányközi tárgyalásokat javasolt. A magyar kormány azonban a hozzájárulását a deportálás leállításának feltételéhez kötötte. Hosszas huzavona után megállapodás történt, hogy 1947. március 1-jén Prágában megkezdődtek a tárgyalások, és ugyanaznap megszűnik a deportálás. Eddig az időpontig mintegy 40 000 magyart szállítottak a határ menti zárt etnikumból Cseh- és Morvaországba, és szórtak, szét a történelmi tartományok egész területén. A deportáltak zöme a volt szudétanémet területtel közvetlenül határos cseh települési területre került, ahonnan a cseh nincstelenek a legnagyobb számban rajzottak ki a szudéta vidékre, és így a legnagyobb volt a mezőgazdasági munkáshiány. A behívók egy évre szóltak, de az elhurcoltak elhagyott házaiba és földjeire haladéktalanul szlovákokat telepítettek., és így nem volt kétséges, hogy a belső áttelepítést a csehszlovákok véglegesnek, tekintették.. Az 1947. március 1-jén megkezdett prágai tárgyalások alig egy hét után megszakadtak, de rövid szünet után — most már a külügyminiszterek személyes részvétele nélkül — Pozsonyban folytatódtak. Itt hónapokig húzódtak a tárgyalások anélkül, hogy a magyar és a csehszlovák álláspont között lényeges közeledés jött volna létre, noha a magyar kormány, elsősorban a közvetítőként eljáró jugoszláv kormány kívánságára, a lakosságcsere megindítása mellett döntött. Ekkor találta ki Okáli a szlovákok számára igen szerencsésnek bizonyult formulá,t a lakosságcserének „próbaidőre” való megindításáról. Azonban még a próbaidőre szóló rendelkezésekben is nagy ellentétek mutatkoztak, és a magyar delegáció nagypénteken hazautazott, mielőtt a kérdést teljesen megtárgyalták volna. A tárgyalás az ünnepek alatt abban a különös formában folytatódott, hogy a delegációk Pozsonyban maradt részlegei félnaponként, időközben fővárosunkból kapott utasítások alapján, deklarációkat tettek, vagy jegyzékeket nyújtottak át egymásnak. Húsvétvasárnap este a csehszlovákok, ultimátum- jellegű jegyzéket nyújtottak át, amelyben másnap délután négy óráig követelték. a csehszlovák, feltételek elfogadását. Húsvéthétfőn délután fél négykor nyújtottam át Prohaska követnek, a csehszlovák delegáció elnökének, a magyar kormány válaszát, mely a csehszlovák követelést elutasította, és a magyar álláspontot fenntartotta. Este fél tizenegyre, általános meglepetésre, megérkezett a prágai kormány válasza a magyar feltételek elfogadásáról.
