Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948
hatalmazotti címet viselték. A pozsonyi magyar meghatalmazotti hivatal a Vár feletti hegyoldal egyik kis villájában volt elhelyezve: ide zarándokoltak a magyarok egész Szlovákiából, amíg bíztak abban, hogy ott valamiféle segítséget kaphatnak. 1946 decemberében naponta sok száz ember állt sorba a hivatal előtt a csikorgó hidegben. Legtöbben úgynevezett konzuli védelemért jöttek. A lakosságcsere-egyezmény értelmében ugyanis a pozsonyi magyar meghatalmazottnak jogában állt a lakosságcserére a csehszlovák kormány által a Magyarországon áttelepülésre jelentkezett szlovákokkal egyenlő számban kijelölt szlovákiai magyarokat konzuli jogvédelemben részesíteni. A kétnyelvű védlevél azt tanúsította, hogy a tulajdonosa a lakosságcserére ki van jelölve, és a magyar meghatalmazott védelme alatt áll. A deportálást végrehajtó csehszlovák hatóságok ezeket a védleveleket sok helyen respektálták, a védlevelet felmutatók behívóit visszavonták, és őket lakásaikban meghagyták. Míg a deportálás megkezdése előtt minden felvidéki magyar azon igyekezett, hogy magát a lakosságcsere alól kivonja, most ezek a kijelöltek lettek az irigyelt kivételezettek. A magyar sajtó a deportálás megindulásakor felháborodott hangú, hű tudósításokban számolt be az eseményekről. Hamarosan azonban a csehszlovák kormány tiltakozására a sajtókampány leállt. Decemberben pedig még néhány olyan tudósítás jelent meg a magyar sajtóban (Horváth Zoltán, H. Munka Tivadar), melyek rózsás képet festettek az elhurcolt magyarok helyzetéről. Január végén személyesen volt alkalmam meggyőződni a való helyzetről. Nekem jutott a feladat, hogy az elhurcolt magyarokat új lakóhelyeiken felkeressem és helyzetükről jelentést tegyek. Nehéz lenne elfelejtenem a Mladá Boleslav-i állomáson álló taksonyfalvai szerelvényt, a síró asszonyokat, a tanácstalanul maguk éllé meredő férfiakat, az ötnapos utazástól koromfekete, összefagyott gyerekeket, a béna öregasszonyt, akit ágyastul raktak fel a vonatra, a sebtiben feldobált és az ötnapos rázástól nagyrészt összetört bútorokat, a használati tárgyak összevisszaságát, a cseh gazdákat és intézőket, akik a vonat mellett sétálgattak és egy-egy erősnek látszó és kevés családtaggal bíró magyar munkaerőért néhány száz koronát nyomtak a munkahivatali tisztviselő markába. A kevésbé kelendő áru, mint például egy fiatal lány munka- képtelen szüleivel és még gyermek öccsével, három napja ott volt az állomáson. A munkahelyen cselédsors, súlyosbítva idegenséggel, teljes kiszolgáltatottsággal, a járandóságot is visszatartó munkaadókkal. Ahol az első napokban volt jóindulat, az egymás nyelvének nem tudásából fakadó félreértések hamarosan ellenséges viszonyra vezettek. Egész januárban és februárban csikorgó hidegben folyt a deportálás. Úgy volt, hogy Érsekújvár és Pozsony között tizennyolc szerelvény vesztegelt behavazva. Gömör megye több falujából a lakosság a katonaság közeledtére az erdőkbe menekült, és ott tanyázott hóban-fagyban napokig. A kato
