Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Ravasz Károly: Adalékok a magyar—csehszlovák viszony történetéhez, 1945—1948
FÓRUM vására — elhagyták az üléstermet, úgy, hogy a nemzetgyűlés határozatképtelen lett. Csak napokkal később sikerült a külügyminiszternek az egyezményt megszavaztatnia. A lakosságcsere-egyezmény egy magyar—csehszlovák vegyes bizottságot létesített, amelynek a végrehajtás részleteit kellett kidolgoznia. E vegyes bizottságban nagy ellentétek mutatkoztak, és a két tagozat elnökét és a két kormánymegbízottat Párizsba rendelték, ahol a béketárgyalások ideje alatt Gyöngyösi külügyminiszter és Clementis külügyi államtitkár igyekeztek az ellentéteket kiküszöbölni. A béketárgyaláson a csehek további 200 000 magyar egyoldalii kitelepítését követelték, de ennek a kívánságnak a békekonferencia nem adott helyt. E párizsi kudarc után a prágai kormány újabb terveket kovácsolt a „magyarkérdés” megoldására. Októberben a csehszlovák fél a vegyes bizottság előtt lévő vitáskérdésekben álláspontja azonnali elfogadását és a lakosság- csere megindítását követelte. A magyar kormányt a lakosságcsere szabotálá- sával vádolták, noha akkor már megtörtént a magyar kormány hozzájárulásával egyes kategóriák (bányászok, értelmiségiek) soron kívüli áttelepítése — anélkül, hogy a legfontosabb elvi és gyakorlati kérdések rendezve lettek volna. Itt jegyzem meg, hogy a Nyitrabányára telepített „magyarországi szlovák” bányászok új lakóheyükön magyar iskolát követeltek, majd 1947-ben elárasztották a pozsonyi magyar főkonzulátust a visszatelepítést kérő beadványokkal. De térjünk vissza 1946 októberére. A magyar külügyminisztériumban megjelent a vegyes bizottság csehszlovák tagozatának Zathurecky nevű titkára, hogy a lakosságcsere azonnali megindítása iránti csehszlovák kívánság tárgyában a magyar minisztertanács által hozott határozat iránt érdeklődjék. A csehszlovák különbizottság elnöke, Dániel Okáli nevében kijelentette, hogy a csehszlovák kívánság elutasítása esetén a csehszlovák hatóságok azonnal megkezdik a felvidéki magyarok Szudéta-földre telepítését. A magyar kormány válasza halogató volt. 1946. november 16-án a pozsonyi magyar meghatalmazotti hivatal röviden jelentette, hogy megkezdődött a felvidéki magyarok deportálása. A drámai részletekről a nap folyamán a rajkai közjegyző tett több ízben jelentést. A Rajkára érkezett menekültek elbeszélték, hogy Gúta községet előző este körülzárta a csehszlovák, katonaság, sok száz embernek. Csehországba szóló közmunkabehívót kézbesítettek, a behívó kézbesítésével egyidejűleg a behí- vottakat családjukkal együtt teherautókra rakták, és kiszállították, a legközelebbi vasútállomásra, ahol katonai fedezet alatt folyik a bevagonírozásuk. A gútai események híre futótűzként terjedt el a szomszédos községekben, és hatásukra kezdődött meg a tömeges menekülés. Gú- tával egyidejűleg megkezdődött Köbölkút és Muzsla színmagyar községek lakosságának deportálása is. Minthogy a diplomáciai viszony Magyarország és Csehszlovákia között ekkor még nem állt helyre, a prágai és pozsonyi külképviseletek vezetői a meg
