Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Janics Kálmán: A lakosságcsere-egyezmény

FÓRUM

tést következetesen kiiktatja a tények közül, így sokan ma sem hiszik, hogy a háborús világban a nyugati hadviselő felek tétlenül és érdektelenül vették volna tudomásul a magyar kisebbségek elűzését, közömbösen, mint a deportálást békeidőben, 1946-ban és 1947-ben.

A magyar kérdés legdurvább megoldásának élen járó személyek voltak a hirdetői, ezt ötven év elmúltával sem szabad elfelednünk: „A magyar nemzetiség elleni lépések gyakorlati kivitelezésében Viliam Široký és Ludvík Svoboda tábornok különösen kitüntették magukat. Svoboda egy 1946-os kormányülésen igen éles szavakat használt; mert a szlovák politikai vezetők 1945 áprilisában nem járultak hozzá ahhoz, hogy ezt a problémát a hadsereg intézze el. (E. Fehér Pál — Új Szó, 1990. október 15.)

Míg 1945-ben adva volt a magyar kisebbség felszámolásának többféle esélye, addig 1946-ra, a lakosságcsere egyezményének aláírása után már a meghátrálás jelei mutatkoztak, annak ellenére, hogy V. Clementis külügyi államtitkár 1945-ben még hitt a tökéletes megoldásban: „Ennek a kérdésnek csak. egyetlen végérvényes rendezése lehet: a magyar kisebbség távozása Szlovákiából.” (Čas, 1945- május 10.) A decemberi prágai tanácskozás alkalmával azonban Gyöngyösi János magyar külügyminiszter élesebb hangvételre kényszerítette V. Clementist: „A magyarok egyben óvatosan megjegyezték, hogy semmi kifogásuk, sem lenne a lakosság átvételével kapcsolatban, ha megfelelő nagyságú területtel együtt vehetnék, át."{K. Kaplan: Pravda o Československu 1945—48, 105. o.)

A magyar sajtó támadó hadjárata Csehszlovákia ellen már 1946 tavaszán megindult, hivatkozással a háttér igazságára, hogy az egyezmény szerint a szlovák áttelepülés önkéntes volt, a magyarokat viszont az elűzés veszélye fenyegette. Nem maradt ki a küzdelemből a propaganda jelszó, hogy Csehszlovákia győztes állam, Magyarország viszont vesztese a világháborúnak.

1946 márciusában szlovák küldöttség kereste fel Sztálint, aki hibának minősítette a lakosságcsere-egyezmény aláírását. (Kaplan) De végül is megjegyezte, hogy ebben az ügyben további harcra lesz szükség, egyben kiemelte, hogy Közép-Európában fel kell számolni a nemzeti kisebbségeket. A magyarirtás vállalását K. Gottwald is elvárta a moszkvai irányítástól. (Gottwald: Spisy, XIII. f. 209. o.)

Az 1946-os békekonferencia előtt a csehszlovák diplomácia mindent megtett, hogy magyarellenes javaslatát a konferencia elé terjeszthesse, Clementis adatai szerint a Szovjetunió és Franciaország támogatták a magyarok elűzését, Nagy-Britannia habozott, az USA viszont határozottan ellenezte. A konferencia végső szakaszában Anglia és az Amerikai Egyesült Államok határozottan elítélték Csehszlovákia javaslatait. (D. Krno: Jednali sme o mír s Maďarskem

— Magyarországgal tárgyaltunk a békéről, 1947.) így a szlovákiai magyar nemzeti kisebbség felszámolása nem kerülhetett bele a Magyarországgal kötött békeszerződés szövegébe.

A magyarellenes szovjet politika a magyar lakosságot már 1945-ben szovjetellenes hangulatra ingerelte, nem véletlen, hogy a háború utáni szabad vá