Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után
FÓRUM Mint tudjuk, a párizsi békekonferencia az ügyet a két érintett ország megegyezésére bízta. Ezek után kezdődött meg a lakosságcsere tárgyában folytatott, szinte végeláthatatlannak tűnő tárgyalássorozat Magyarország és Csehszlovákia közt, melyben a magyar fél szinte teljesen alárendelt szerepre lett kárhoztatva. Az, hogy ezen az egyenlőtlen helyzeten némileg sikerült Magyarország javára változtatni, nem kis mértékben köszönhető a menekültbizottságnak, amely a lakosságcsere kapcsán a kormány részére készült számtalan, sokszor az apró részletekig kidolgozott memorandumainak egyikében kimondta: „Minden kormányintézkedés, amely a lakosságcserével áll összefüggésben, előzőleg a szlovákiai demokrata magyarok megbizottaival megbeszélendő. ” Sajnos, ezeket a javaslatokat a magyar kormánynak nem mindig volt módjában megvalósítani. így nem teljesült az a fontos javaslat sem, miszerint az egy községből származott szlovákiai magyar kitelepítetteket Magyarországon lehetőleg egy helyen telepítsék le, méghozzá oly vidéken, amelynek mező- gazdasági termelési viszonyai, tulajdonviszonyai és gazdasági kultúrája a régi lakóhely viszonyaihoz hasonlóak. (Jegyzet, levtár) Az áttelepítettek egyre növekvő száma elkerülhetetlenné tette a nagyobb fokú szerveződés megindítását. így a menekültbizottság 1946. október 7-i ülésén elhatározta, hogy megkezdik a bizottság átalakításával a Szlovákiai Kitelepített Magyarok Országos Egyesületének szervezését és hivatalos bejegyeztetésének megindítását. Ezt a lépést Jócsik Lajos kormánybiztos segítségével kívánták megtenni. Ennek szellemében készítették el a szervezet, pontos nevén a Felvidéki Kiutasítottak és Áttelepítettek Országos Érdekszövetségének alapszabályát, amely többek közt az érdekvédelmet és a Szlovákiában maradó több százezres magyarsággal való élő kapcsolat fenntartását tartotta legfontosabb feladatának. Az egyesületté való alakulásra azonban sosem kerülhetett sor. Erre az új egyesületi törvény nem adott módot. A működés legalizálásának újabb kísérlete, azaz azon próbálkozás, hogy az áttelepítési kormánybiztosság melletti szakmai tanácsadó testületként működhessen a bizottság, az 1947-es választási eredmények után egyre illuzórikusabbá vált. A menekültbizottság egyik utolsó memorandumában olvashatók a következő drámai sorok: „Bizonyára el fog következni az az időpont, amikor az egész magyar közélet a szlovákiai magyarok szociális helyzetének a biztosítására fogja összpontosítani minden erejét. Ez az új magyar demokrácia nagykorúságának egyik, első nagy erőpróbája lesz." A folytatást mindannyian tudjuk. Az „új magyar demokrácia” a szlovákiai magyarokkal ugyanolyan kíméletlenül bánt el, mint minden más szabadságszerető és a demokratikus értékeket tisztelő polgárával. Az áttelepítettek részére fájdalmas tapasztalata volt ez az anyaország „gondoskodásának”. Szellemi műhelyeiket, mint pl. az Új Otthon szerkesztőségét feloszlatták, a lap kiadását megszüntették, a menekültbizottság aktív tagjait megfélemlítették. Jellemző példa erre Jócsik Lajos egykori „sarlós kormánybiztos” esete. Azon
