Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után
tandó segélyeket is maguknak kellett megszerezniük, szinte azonnal lajstromba szedték a már átkerült felvidékieket, és azokat foglalkozásuk, szakértői vagy hivatalnoki állásuk szerint „felvidéki szolidaritással” ajánlották szükséget szenvedő sorstársaik figyelmébe. Ezen névsorok személynevei mind megany- nyi emberi sorstragédia hordozói voltak. A szükségben mégis elsőbb volt számukra a segíteni akarás, az összefogás, illetve az összetartozás nemes eszméjének gyakorlati felvállalása. Már ekkor javaslatot tettek egy a Miniszterelnöki Hivatal mellett felállítandó ún. „szlovák osztályra”, amelyet bátran nevezhetünk akár a mai Határon Túli Magyarok Hivatala előzményének is. Kár, hogy létrejötte 40 évet késett. Feladata: „a szlovákiai magyarság helyzetének tanumányozása, a magyarországi szlovákság pontos adatainak megállapítása, illetve a kérdés helyes megoldását célzó javaslatok kidolgozása” lett volna. A „miniszterelnök által engedélyezett és elismert” bizottság a Magyarországra került felvidékiek érdekvédelmének megszervezése mellett mindvégig legfontosabb feladatának tartotta a Szlovákiában maradt magyarság ügyeivel való törődést. „Nem lehet rólunk nélkülünk dönteni. Kétségtelen, hogy a mi problémáinkat csak mi ismerjük legjobban, mi képviselhetjük legjobban” -— írta Holota János, Érsekújvár volt polgármestere, az egykori felvidéki nemzet- gyűlési képviselő, a menekülttanács elnöke a köztársasági elnökhöz, Tildy Zoltánhoz címzett levelében. A menekültbizottság tagjai konkrét javaslatot tettek a lakosságcsere-egyezményt felügyelő vegyes bizottság két magyar tagjára, az Országos Földbirtokrendező Tanácsba delegáltak személyére, a Külügyminisztériumban, illetve a Népjóléti Minisztériumban és más minisztériumokban e kérdésekkel foglalkozók személyére vonatkozólag. Lépéseket tettek, hogy a Népgondozó Hivataltól a menekültek teljes névsorát és lakcímét megszerezhessék. Céljaik közt szerepelt az is, hogy a menekült magyarok tanácsa a Minisztertanács tanácsadói testületéként működhessen. Ők dolgozták ki a magyar—csehszlovák lakosságcsereügyi kormánybiztosság megszervezésének alapelveit. Ok delegálták az így létrejövő kormánybiztosság élére Jócsik Lajost, akinek e téren végzett óriási erőfeszítést igénylő munkássága mindmáig feldolgozatlan adóssága a csehszlovákiai magyar történetírásnak. Delegátust kívántak küldeni a párizsi békekonferencia magyar küldöttségébe, majd amikor ez nem sikerült, külön memorandummal és távirattal fordultak a párizsi béekekonferencia elnökségéhez, melyben többek közt leírták: „a szlovákiai magyarság százezreit olyan barbár módszerekkel nyomják el, amelyek a bitlerizmusnak a zsidókkal szemben alkalmazott módszereire emlékeztetnek stop A tartós béke érdekében felemeljük szavunkat a Nemzetek Szövetsége által garantált teljes kisebbségi jogvédelem és az Atlanti Charta szellemében biztosított emberi jogok mellett stop Ellenkező esetben egyetlen igazságos megoldásnak a magyar területeknek a demokratikus Magyarországhoz való visszacsatolását tekintjük, mert a népességhez a föld is hozzátartozik stop, (32. TL)
