Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után
FÓRUM védelmi csoport elsődleges feladatának a részletes adatgyűjtést és nyilvántartást tartja. Nyilván azzal a reménnyel, hogy a mindenképp átmenetinek tekintett rossz álom elmúltával mindenki visszakaphassa a hátrahagyott javait, természetszerűleg elhagyni kényszerített otthonával együtt. Amikor az idő múlasa egyre inkább azt bizonyítja, hogy ennek épp az ellenkezőjére, azaz a Magyarországon való letelepedésre kell a menekülteknek berendezkedniük, akkor viszont a letelepedés és menekültstátusz körüli vitás kérdésekben hallatják a hangjukat. A szlovákiai magyar menekültek azonban részesei szeretnének lenni a még hátramaradt és emberi jogaitól teljes mértékben megfosztott csehszlovákiai magyarok további sorsa alakításának is. 1945. augusztus 16-án kelt memorandumában a menekültek ügyét képviselő bizottság többek között a következő sorokkal fordul Magyarország miniszterelnökéhez: „Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, hogy a magyar kormány olyan feladattal áll szemben, amelynek megoldásától nemcsak, Magyarország jövő fejlődése, hanem a Duna-medence sorsának alakulása is függ. Ennek a sorsdöntő kérdésnek a megoldásában a magyar kormány nem nélkülözheti azoknak a közreműködését, akiknek létéről vagy nemlétéről elsősorban szó van. Ennek tudatában kérjük a magyar kormányt, tegye lehetővé a Szlovákiában jogfosztott demokrata érzelmű magyarok részére, hogy itt Budapesten érdekvédelmi szervezetet alapítsanak, amelynek megszervezéséhez és fenntartásához a magyar kormány teljes erkölcsi és anyag támogatását kérjük.” A memorandum szövege világosan tartalmazza az egykori szlovákiai magyarok azon igényét, hogy részt kívánnak venni a magyar kormány Csehszlovákiával folytatott tárgyalásainak és egyéb, a csehszlovákiai magyarokat érintő diplomáciai tevékenységének az alakításában. Tevékenységük megkezdésével azonban nem várták meg a kormány remélt támogatását, ami az ismert körülmények közt amúgy is csak csurrant, cseppent. A bizottság létrejötte után azonnal felállította saját Érdekképviseleti (Népgondozó) Tagozatát, amely az első napoktól fogva széles körű tevékenységet végzett. Mint már említettem, hasonló ún. érdekképviseleti csoportok jöttek létre közvetlenül a határ menti településeken is, így például Sátoraljaújhelyen, Rajkán, Szo- bon, Esztergomban, Dunabogdányban, sőt a Miskolcra került menekültek és áttelepítettek hivatalosan bejegyzett egyesületté is alakították át csoportjukat. Az alapító tagok, — köztük kiemelkedően is Stelczer Lajos — lakása (tegyük hozzá sok esetben sebtiben szerzett szükséglakás) valóságos panaszirodaként működő befogadó állomássá alakultak át, ahol az alapítók a tanácsadó szolgálattól kezdve a segélyezés különféle módozatáig szinte mindennel foglalkoztak. Külön gondot fordítottak a menekültek igazoltatási procedúráinak megkönnyítésére. A korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy az anyaországban nem kevés helyen a szlovákiai magyarok ellen foganatosított embertelen intézkedéseket a csehszlovák állam fasiszták elleni intézkedéseiként fogták fel. A bizottság érdekvédelemmel foglalkozó tagjai azon túl, hogy a szétosz
