Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után

fel a menekülthullámot, attól sem riadtak vissza, hogy kirabolják a szerencsétlen sorsú kiszolgáltatott és mindenüktől megfosztott felvidéki magyarokat. A menekültek fogadására készített első adatfelvételi lapok tanúsítják, hogy a menekültek tucatjai érkeztek meg a magyar oldalra, mezítláb vagy nyomorúságos rongyokba burkolva. Sohasem fogjuk viszont megtudni azon áldozatok számát, akik a dunai határszakaszon a téli folyóvizén átkelve a hullámok között lelték halálukat.

Érdekes, hogy a magyar hátország megyéi, azok, amelyek nem voltak közvetlenül érintettek a menekültek befogadásában, jelentős pénzsegélyek összegyűjtésével támogatták a menekültügyet. A menekültek ellátásában óriási segítséget nyújtottak a magyar honvédség különböző alakulatai, így elsősorban a határőrizettel megbízott szervek. Az ő azonnali helyzetfelismerő reagálásukból fakadt az a tény, hogy a későbbiekben a kormány elrendelte a menekültek „katonai beszállásolását”, és ezt a rendeletet vármegyeszerte foganatosította. így került sor arra, hogy a legnagyobb határ menti katonai bázisokon tömegbeszállásolásokat hoztak léttre. Valóságos tömegszállássá alakították át a komáromi Csillag Erődöt, az Igmándi Erődöt és más katonai objektumokat is Győrtől egészen Sátoraljaújhelyig. A menekültügy gondozásába kezdettől fogva részt vállalt az Országos Földhivatal és a Népgondozói Hivatal is. Mindez addig tartott, amíg meg nem alakult az immár fentebb említett MÁK, melynek élére államtitkári tisztségben Jócsik Lajost nevezték ki kormánybiztosnak. (MÁK = Magyar Áttelepítési Kormánybiztosság.)

Magyarország az óriási gondot okozó helyzet orvoslására megpróbált nemzetközi szervekhez folyamodni, elsősorban azért, hogy a külföldi nyomás hatására jobb belátásra bírja a csehszlovák politika új holocaustot teremtő képviselőit. Hogy ez mennyire sikerült, az elsősorban Balogh Sándor profesz- szor kutatásai nyomán vált közismertté. A nyugat magatartását jól jellemzi a többek között a menekültek helyzetének tanulmányozásával is megbízott amerikai Quekker-misszió tagjainak látogatása az egyik felvidéki magyarokat befogadó menekülttáborban. Idézem a küldöttség magyar kísérőjének feljegyzését:

„A misszió tagjai a csehek álláspontját megértik, helyeslik. Eljárásukat nem tekintik törvényellenesnek. Igazat adnak nekik, nemzeti államot akarnak, hisz, mint mondják, Magyarország is az(!). Kétségbe vonják, hogy ott úgy bánnak velük. (ti. a magyarokkal), mint ahogy azt elbeszélik a menekültek... A jóakarat ugyan megvan bennük, de én több megértést, humanitást vártam volna. ” A feljegyzést készítő magyar kísérő még lakonikusan megjegyzi, hogy a misszió „tökéletesen amerikai gondolkodású" tagjai nem voltak kíváncsiak több menekülttábor helyzetére, mondván, hogy felesleges megtekinteni, mert mindenhol ugyanezt látnák.

A mindenütt ugyanolyan nyomorúságos képet mutató, de láthatóan az amerikaiakat meghatni mégsem tudó menekülttáborokban megkezdődött a szlovákiai magyar menekültek belső szervezkedése. Egy-egy táborban érdek- védelmi csoportot alakítanak, amelynek élére bizalmit választanak. Az érdek