Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után

FÓRUM

A menekülés másik oka az 1945 nyarától meginduló kényszermunka, illetve a csehországi deportálások elől való menekülés volt. A kényszermunkára való elhurcolás, a deportálásokat leszámítva, kettős irányú volt, és rendszerint a család férfi tagjaira, illetve közvetlenül magára a családfőre vonatkozott. Az egyik irány a csehországi ipari üzemek felé irányult, a másik pedig a Szlová- kia-szerte továbbműködtetett koncentrációs táborokban kötött ki, ahova sok ezer magyart zártak ártatlanul. (Jegyzet a táborról)

A harmadik okot összefoglalóan a teljes létbizonytalanság megjelenésében véljük felfedezni. A MÁK levéltári anyagában százával találjuk a szlovákiai magyarok úgyszólván áttelepítésért könyörgő leveleit, beadványait, amelyek vagy az állásvesztés (ez főleg az értelmiségi körökre vonatkoztatható), vagy a konfiskáció adta teljes ellehetetlenülést jelölik meg a távozás legfőbb okaként.

A menekültek negyedik kategóriájába tartoznak az eredeti nyilvántartásokban „nem őslakosként” szerepeltetett olyan magyar családok, akik 1938 előtt sem rendelkeztek csehszlovák állampolgársággal, illetve akik 1938 után költöztek az akkor Magyarországhoz tartozó felföldi országrészekre, rendszerint egzisztenciális okokból. Persze, sok volt köztük az olyan, akinek családja jóval k

orábban, tehát a trianoni határkijelölés után kényszerült elhagyni ezt a területet.

A MÁK létszámszerű kimutatásaiban 1947 végére az ilyen nem őslakos menekültek száma 24 000 fő volt, míg az őslakos szlovákiai magyar menekültek száma 25 000 főtt tett ki. Ez a szám a lakosságcsere tényleges befejezésének a végére elérte, sőt meghaladta a 30 000-es létszámot. Akadtak olyan dél-szlová- kiai magyar vidékek, amelyek teljesen elnéptelenedtek a deportálás és a vele párhuzamos menekülthullám okán. Egy magyar honvédségi jelentésből idézem: „Tüzérségi távcsővel jó mélyen beláttam a tiiloldalt. Kihalt, néma halotti a gömöri táj. Füstölgő kémény, járókelő az utcákon nem látható. Csak sóhajok szállnak innen-onnan, s éjszakánként szökdösnek vissza egyesek „megnézni az ősi portát”, megsimogatni a falon hagyott családi képeket. A halál ül tort az elhagyott gömöri falvakban."(XIX-A-15-a/10)

Mondani sem kell, hogy az amúgy is agyongyötört, a háború miatt végigpusztított Magyarország számára óriási megterhelést jelentett a menekültek ilyen létszámú befogadása és ellátása. A nehéz helyzeten a kormány úgy próbált segíteni, hogy a menekültek ellátására országos jótékonysági akciókkal gyűjtést rendezett. Ez az ellátás mindenekelőtt a legszükségesebb holmikkal, tehát élelmiszerrel, gyógyszerrel, takaróval, főzőedénnyel való ellátást biztosította. Magyarország-szerte rendszeresen árusították például a „Menekültek gyertyáját”, darabját egy forintért, amely akció bevételét szintén erre a célra fordították. Minderre égető szükség volt, hisz a dokumentumok mellett a korabeli filmhíradók is bizonyítják, hogy a menekültek zöme jószerével egyetlen batyuba csomagolt holmival hagyta el az országot, vagy még azzal sem. Nyomorúságukat csak fokozta, hogy az írásos feljegyzések szerint a csehszlovák hátárőrző szervek, akik egyébként nyilván szándékosan nem tartóztatták