Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Molnár Imre: Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után
Összeállította és szerkesztette: Varga Sándor. Kiadta a Nemzetiségi Dokumentációs Centrum, Pozsony. MOLNÁR IMRE Szlovákiai magyar menekültek Magyarországon 1945 után 1945 után a béke szele még alig érintette meg a történelmi Magyarország egykori felföldi tájait, máris menekültek áradata lepte el a régi-új csehszlovák—-magyar határt. Szlovákiából, a legenyhébb kifejezéssel is embertelennek nevezhető körülmények közt elüldözött, elmenekült magyarok körében szinte azonnal megkezdte működését a Szlovákiai Menekült Demokrata Magyarok Tanácsa. A szeveződés kezdetben csupán a valóságosan elüldözött, illetve az atropcitások elől elmenekülő dél-szlovákiai magyarságot kívánta soraiba gyűjteni, a későbbiek során azonban kiterjesztette hatósugarát a kite- lepítettekre is. A szervezet elnevezése is ennek megfelelően változott Szlovákiából Kiutasított és Elmenekült Demokrata Magyarok Tanácsára, majd egyszerűen csak Szlovákiai Demokrata Magyarok Bizottságára. (A hivatalos iratokban a szervezők tudatosan kerülték a „felvidéki" megnevezés használatát.) Az alakulás, szervezkedés tehát közvetlenül a háború befejezése után kezdődött meg. Az alapító tagok közt olyan immár legendásnak ismert nevek is szerepeltek, mint Jócsik Lajos, Szemző Béla, Holota János, Stelczer Lajos, Lu- zsicza István, Vass László, Kovács Endre, Révay István, Szilágyi Dezső, Hor- nyák Odiló, Polnisch Artúr, Paál Ferenc stb. Figyelemre méltóan képviseli a felvidéki magyarság demokratikus felfogását az a tény is, hogy az alapító tagok közt egymás mellett szerepel államtitkár, nyugalmazott miniszteri biztos, bankigazgató, grófi származású földbirtokos és egyszerű „földmíves”, vasutas, iparos stb. A szlovákiai magyarság közismerten demokratikus felfogása mellett mindez persze arra a szükség adta kényszerhelyzetre is jól rávilágít, amelyet az 1945 utáni hontalanság időszakán belül a felföldi magyarság soraiban a menekülni kényszerülők helyzete jelentett. Tekintsük most át röviden ennek a menekültkérdésnek a legfőbb összetevőit. A MÁK iratanyagában található jegyzőkönyvek és egyéb dokumentumok alapján az egymást követő menekülthullámoknak 4 alapvető okára bukkanhatunk rá. Az első ok, amelyre mindig minden időben hasonlóképp reagál a vétlen, de egyben védtelen állampolgár, az a gyűlöletből fakadó magyarellenes hisztériakeltésből és az ennek nyomán kilátásba helyezett és helyenként már foganatosított atrocitásokból fakadt. (Jegyzet jelszavak) A magyarellenes uszító sajtókampány, plakát és felirat-háború a közterek magyarellenes tüntetései, amelyek nemegyszer egybeestek a magyarveréssel vagy az ilyenkor szokásos fosztogatással, egyértelmű jelzésként szolgáltak arra, milyen jövő vár a magát mindezzel együtt demokratikusnak valló országban a magyarságra.
