Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban
FÓRUM szlovákság legöntudatosabbjainak kitelepülése után is keresi a szlovákok tíz- és százezreit. Táblázatunk néhány extrém példával szolgál ezekre az álom-statisztikákra, amelyek közül nem hagytuk ki az itthon tudatlanságból vagy túlzó politikai érdekérvényesítési szándékból keletkezett számsorokat sem. IX. táblázat Fantázia-adatok a magyarországi szlovákság létszámáról 1920 Eduard Beneš 450 000 fő 1945 Dániel Okáli 477 000 fő Magyar Művelődési Minisztérium 100 000 fő 1961 Pártélet 100 000 fő Magyarországi Szlovákok Nemzeti Szövetsége 150 000 fő 1967 Predvoj 300 000 fő 1992 Nagy Ferenc (kisgazda miniszter) 110 000 fő 1992 Garami Erika—Szántó János (szociológusok) REGIO 92. 2. 40-70 000 fő (13.) Az 1946 és 1948 közötti csehszlovák kezdeményezésre lebonyolított lakosságcsere — a demográfiai-statisztikai adatok fényében — nem az volt, amit nevében hordoz, hanem elkeseredett, nacionalista kísérlet egy homogén Csehszlovákia megteremtésére. Északi szomszédunk diplomatáinak adatai és érvelése annyi alaptalan történelmi és statisztikai adatot tartalmazott, hogy még a vert helyzetben lévő magyar politikusok is sikerrel tudtak ezekkel szemben érvelni. Az elvakult nacionalizmus és ellenségeskedés sajátja, hogy nemcsak kiszemelt áldozatának árt, hanem önveszélyes is. A lakosságcsereegyezmény kikényszerítésével ugyan komoly sebet kapott a felvidéki magyarság, mert elveszítette népállományának 12%-át, s a kialakult veszélyes helyzet miatt a magyarok jó része reszlovakizált, s jó ideig nem merte vállalni hivatalosan nemzeti identitását, de az igazi vesztes végeredményben a magyarországi szlovákság lett. Elköltözött ugyanis Csehszlovákiába ennek a kisebbségnek a túlnyomó része. Az 1941. évi népszámlálás adata szerint 75 000 körül volt a szlovákul beszélők száma a trianoni területen. A kitelepült mintegy 50 000 fő helyén csak mintegy 25 000 szlovák ajkú maradt az országban. Az 1949- évi magyar népszámlálás pontosan regisztrálta ezt az adatot, hiszen 25 988-an jelezték, hogy az anyanyelvűk szlovák. A szlovák nemzetiséget már csak 7 808 fő vállalta. Szlovákia függetlensége óta a szomszéd ország egyes politikai tényezői által újra felvett nemzetiségi reciprocitás követelése ennek az adatnak az ismeretében teljes mértékben alaptalan. Sokkal határozottabban kellene érvelni ezzel szemben Magyarországon. Sajnos időnként egyes kormánytisztviselők is elfogadják a hazai szlovák kisebbségi szervezetek légből kapott adatait, ame
