Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban

lyeknek ugyanaz a származási helye, mint a szlovákiai nacionalistáké: az elfo­gult, sovén, érdektúlérvényesítésre való törekvés. A már csak diaszporikusan létező hazai szlovákság adatainak feltupírozását egy idejét múlt nemzetiségpolitikai koncepció is elősegíti. A szocialista idő­szakban kidolgozott ún. híd- és közvetítő-koncepció. Miszerint a kisebbségi kapcsolatok funkciója a társadalomban a pozitív szomszédsági kapcsolatok kialakítása és ápolása. Ezt a nézetet túlfuttatva vagyunk időnként tanúi an­nak, hogy mesterséges úton, eltorzított hamis statisztikákkal operálva, tevé­kenykednek egyes hazai szakértők is. Több sem kell a másik oldal nacionalistáinak, mert azonnal lecsapnak minden hasonló, téves információra, hogy álláspontjukat megerősíthessék. Az ilyen és hasonló manipulációk miatt ma is a friss nemzeti megújhodást átélő szlovák közvélemény tetemes része meg van győződve arról, hogy Magyarországon közel annyi szlovák él, mint náluk magyar. Ebből a vélekedésből logikusan következik, hogy a nemzetisé­gi jogok megadását is valamiféle kölcsönösségtől kívánják függővé tenni. Egyetemet, autonómiát csak akkor tekintenének jogos kérésnek, az ottani ma­gyarok számára, ha a szlovákok is kapnának ilyen intézményeket Magyaror­szágon. Ha a magyarországi politikai közvélemény és a nemzetiségi kérdésekkel foglalkozó szakmai körök a szlovákiai nézetekhez hasonló gon­dolatkörben mozognának, elkerülhetetlen lenne a nemzeti konfrontáció. A magyarságnak azonban volt alkalma századunkban megtapasztalni a naciona­lista ideológia káros következményeit, ezért viszonylag higgadtan fogadja ezeket a nézeteket. Ugyanakkor világos Magyarországon, hogy a nemzeti té­nyező csak egyike a modern nemzet kialakulási feltételeinek. A magyar nem­zeti identitás szerencsére már a reformkorban megszilárdult, ezért nem könnyű felelőtlen politikai mozgalmaknak a szekerük elé fogni a patrióta ér­zésű honfitársainkat. Jegyzetek 1. Lásd: Štefan Šutaj: A Beneš-dekrétumok a magyar kisebbségek történeti tudatában Regio - Kisebbségi Szemle, 1995. VI. évf. 1-2. sz. 185-191. o. 2. A XVIII. század végén készült térképek jól mutatják ezt a helyzetet. Például A. Petrov 1773-ban készült munkája vagy egy 1797-ben Londonban publikált térkép (New Map of Hun­gary particularly of its Rivers and Natural productions by In. Math. Korabinsky, Petrography and Post Roads added by Author). Mindegyik másolata megtalálható Arató Endre monográfiá­jának térképmellékletei között. A. E.: A nemzetiségi kérdés története Magyarországon 1-11.-1956. Érdekes, hogy miközben részletesen ábrázolják ezek a térképek az ország szívében elhelyezke­dő szlovák településterületet, hiányzanak róluk az alföldi szlovák települések: Békéscsaba, Nagylak, Nyíregyháza, Szarvas, Tótkomlós stb. 3. Magyarország története 1980—1918. Magyarország története 7. kötet. Főszerkesztő: Hanák Péter. Szerkesztő: Mucsi Ferenc. Budapest, 1978. 418—419. old. 4. Katus László: Nemzetiségi adatsorok a dualizmus korában. In.: Magyarok a Kárpát-meden­cében. Összeállította és szerkesztette: Glatz Ferenc. Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat, 1988. História Könyvek. 196. o. 5. Uo. 6. Népszámlálási adatok alapján 7. Népszámlálási adatok alapján

Next

/
Thumbnails
Contents