Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban
horvát, szerb, bunyevác, sokác 2 160 260 2 352 339 3 007 388 8,89 27,85 39,21 szlovén 44 862 85 551 92 336 90,70 7,93 105,82 cigány 82 969 82 241 100 008-0,87 45,92 44,64 zsidó 252 665egyéb 49 455 96 897 165 275 95,93 70,57 234,019 nem magyar összesen 8 373 383 9 196 615 10 766 426 9,83 17,07 28,58 összlakosság 13191 553 15 642 102 20 744 744 18,58 32,62 57,26 (4.) Az adatokból megállapítható, hogy a szlovákoknál csak a ruszin népesség gyarapodott kevésbé, ezekben az évtizedekben. De a kárpátaljai kisebbség demográfiai vesztesége pontosan összeköthető az 1873. évi szörnyűséges, utolsó nagy kolerajárvánnyal, amely elsősorban ezen a tájon pusztította a lakosságot. Ha ezt beszámítjuk — az egész korszakot illetően — a szlovákok népesedése a leglassúbb. Csak a németek szaporodásának lassulása közelíti meg a századforduló körül relatív visszaesésüket. A németekkel való összevetésből az is kiolvasható, hogy esetükben elsősorban asszimilációról volt szó. S hogy ez a beolvadás nem volt igazán erőszakos, azt szintén a német párhuzam igazolja. Vajon az osztrák-németek dominálta monarchiában beszélhe- tünk-e erőszakos németellenes asszimilációról? Semmiképp, az ő magyarosodásukat éppen úgy a településszerkezetből, migrációs folyamatokból levezethető spontán asszimiláció jelelmezte, mint a szlovákokét. Ezt igazolják a nemzetiségekre lebontott konkrét születési és halálozási adatok is. A szlovákok ezen népmozgalmi mutatószámai csaknem azonosak a többségi magyarokéval vagy a többi nemzetiségével. Születési arányszámaik általában valamivel magasabbak a magyarokénál, míg halálozási mutatóik némileg rosszabbak.3 A szlovák etnikum visszaszorulását a történelmi Magyarországon a nemzetek közötti arányok alakulásának vizsgálatával is igazolhatjuk. A fenti táblázat szerint 1850-ben a szlovákság még több, mint egyharmadát teszi ki a magyaroknak. Ez az arány 60 év alatt egyötödre romlik. Kétségtelen, hogy ebben a trendben benne foglaltatik az országon belüli nemzetiségi státusz foka is; az uralkodó helyzetben és kedvező földrajzi elhelyezkedésben élő magyarok asszimilációs energiája. Ezek a körülmények különösebb erőszak nélkül is érvényesítik hatásukat, mint ahogyan a német példa igazolta. De igazolja az 1920 után Szlovákiába bekebelezett magyarok demográfiai fejlődése is.
