Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Szabó A. Ferenc: Demográfiai érvek és tények a második világháború, utáni magyar—szlovák lakosságcserével kapcsolatban
FÓRUM környező, jóval nagyobb lélekszámú magyar települések nyelvét, kultúráját. Önként és skrupulusok nélkül, tömegesen ment végbe a szlovákság alföldi asszimilációja, s mire bekövetkezett a reformkori nemzeti ön tudatosodás először a magyarok, majd az ő körükben is, addigra már csak kevesen vallották magukat szlováknak. Még leginkább Békéscsaba környéke volt a kivétel. A szlovák nemzeti megújhodás már a XIX. század derekán is elsősorban csak a felvidéki nemzeti bázisra támaszkodhatott. Az 1920-ban Csehszlovákiába betagolt magyarság kevés kivétellel összefüggő egységet alkotott a tömbmagyarsággal. Erős nemzeti tudat jellemezte, ami a települési sajátosságok mellett a dualizmus korában késégtelenül érvényesülő és sikeres magyar nemzeti szupremáciának is köszönhető. A magyarosodás ekkoriban olyan erős volt, hogy még az összefüggő, központi szlovák településterület széleit is kikezdte, s főleg a két etnikum között elterülő vásárvonal, korábban vegyes lakosságú városaiban juttatta döntően többségi helyzetbe a magyarokat. A szlovákság biológiai erejének csökkenéséhez vezetett a századfordulón tömegessé vált kivándorlás, amely a kétmilliós szlovákság köréből körülbelül ugyanannyi kivándorlót adott Amerikának, mint a tízmilliós magyarságból. A szlovákság korábbi demográfiai bázisa az első világháború előtti évtizedekben jelentős mértékben meggyengült. A felsorolt objektív történelmi okok mellett ebbe az irányba hatottak a nacionalista magyar kormányzati praktikák, de főképpen a megyei közigazgatási tényezők mesterséges asszimilációs törekvései. Hanák Péter szerint ezek a tendenciák együttesen mintegy 400 000 szlovák elmagyarosodását eredményezték.3 Ez a folyamat már a századfordulón végbement és lezárult. 1945—46-ban tehát már hiába keresték a szlovákok tömegeit a lakosságcserére toborzó csehszlovák funkcionáriusok, akik lehetőséget kaptak a szlovák, vagy annak hitt területeken az agitációra. A szlovákok demográfiai visszaszorulása jól nyomon követhető a népszámlálási adatok segítségével. I. táblázat A jelenlévő polgári népesség növekedése a magyar korona országaiban, anyanyelv szrerint — 1850—1910 Megnevezés Polgári népesség Növekedés, illetve fogyás %-ban 1850 1880 1910 1850 1880 1880 1910 1850 1910 magyar 4 818 170 6 445 487 9 978 318 33,77 54,81 107,1 német 1 356 652 1 953 911 2 018 157 44,20 3,29 48,76 szlovák 1 739 871 1 864 529 1 958 580 7,16 5,04 12,57 román 2 239 992 2 405 085 2 933 471 7,37 21,97 30,96 ruszin 447 377 356 062 471 211-20,41 32,34 5,33
