Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - FÓRUM - Vadkerty Katalin: A belső telepítés Szlovákiában (1945—1949)
vák telepeseknek, ún. „bizalmiaknak” utalta ki a közmunkára kényszerített mezőgazdasági munkások és kisparasztok szlovákiai házait és gazdaságait. A bizalmiak a kolonisták speciális csoportját alkották, mert az elkobzási törvények alá nem tartozó házakat, földeket kaptak megművelésre, üzemeltetésre, s azt az ígéretet, hogy a magyarok csehországi végleges letelepítése után mindez saját tulajdonuk lesz. A kiválasztásnál arra ügyeltek, hogy a bizalmiak „a szláv nemzetállam szempontjából megbízható, nemzethű, új lakóhelyük el- szlovákosítására” alkalmas személyek legyenek. A bizalmiakat a Szlovák Telepítési Hivatal munkatársai választották ki a földművelésügy által beszervezett kolonisták közül. Az új környezetbe való beilleszkedésüket a lakosságcserében alkalmazott területi párosítással biztosították. 1948 tavaszáig 260 magyarlakta községbe 2767 ilyen családot telepítettek be. Közülük a csehországi kényszermunkások hazatérését követően 427 család önként eltávozott, de a maradó 2340 család 18-22 000 fővel növelte a déli járások szlovák lakosságának a számát.9 A dél-szlovákiai egységes magyar etnikumok feldarabolása és a vidék el- szlovákosítása szempontjából jelentős a magyarországi és a más külföldi szlovákok „repatriálása”. Ez a kérdés, benne a csehszlovák—magyar lakosságcserével, csak közvetve sorolható a belső telepítés mellé, de meg kell említeni. A folyamat a szlovákiai magyarság fennmaradása szempontjából történelmi jelentőségű, mert először történt meg, hogy az 1919-től tartó szlovák (cseh és morva) kolönzálások történetében a magyar őslakosság egy részét kimozdították lakóhelyéről. A belső telepítést — a déli határövezet elszlovákosításának második szakaszát — kisebb mértékben ugyan, de tovább tartó észak-déli irányú belső mozgással párhuzamosan délről északra irányuló külföldi szlovákok betelepítése jellemzi. A Szlovák Telepítési Hivatal zárójelentése szerint Csehszlovákiát 89 660 magyar hagyta el. bár a Szlovák Telepítési Hivatal 170 247 főt jelölt áttelepítésre. Magyarországból 73 273 magát szlováknak valló személy lépte át a határt, akiket új lakóhelyükön — a kitelepített magyarok vagyona, a közös urbariális földeken kívül — 109 294 kát. holdnyi földvagyon várt, vagyis a Magyarországon hagyott szlovák földtulajdon (38 372 kát. hold) két és félszerese. A betelepült szlovákok magyarországi gazdaságaiknál általában nagyobb földbirtokokat kaptak, de a Szlovákiában hagyott magyar földtulajdon nagysága lehetővé tette a belső telepítések folytatását is. Ennek mértékét még nem ismerjük, de jelentős mértékű lehetett, aminek közvetett bizonyítéka, hogy a magyarok távozása után nem sok szántó maradt parlagon.'0 Mivel a lakosságcsere keretében a csehszlovák fél által a reméltnél kevesebb magyar költözött át Magyarországra, s a közellátás biztosítása érdekében lassítani kellett a magyar földtulajdon elkobzását, a belső telepítés második szakaszában a helyi és a járási szervek — a Szlovák Telepítési Hivatal támogatásával megkezdték szlovák telepesek beutalását az általuk „háborús bűnösöknek" kinevezett magyar gazdák házaiba, ahol a magyar tulajdonos és a szlovák kolonista „egy fedél alatt élt”. Az utóbbiak a gazdaságok átadását kö
