Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Madách Imre-díj — 1996 - Tőzsér Árpád: „...az eszmék nem viszik sehová az emberiséget...”
Madách Imre-dij — 1996 A negyedik, díjazásra javasolt könyv, Gágyor József Bobog a szívem c. műve napló. Egy nem mindennapi elevenségű gyermeki tudat naplója, a gyermek „babakorától” hétéves koráig, az édesapa lejegyzésében. — A szerző maga „anyanyelvi albumnak ” nevezi könyvét, de a meghatározás még ezzel sem teljes. Mert igaz ugyan, hogy a gyermek, a kis főhős aranymondásai életének abból az első hét évéből származnak, amikor a nyelvi kifejezés és a fogalom (s a tárgy) még nem válnak szét, így életének alakulása a nyelvének alakulásában szemlélhető a legteljesebben, de ma, mikor az irodalomban a lélek, a szív és az én általában már nem szól közvetlenül, engem a szív, a lélek és az alakuló kis én hangja fogott meg a leginkább e könyvben. — Mulattató, könnyes-szép könyv tehát Gágyor József könyve a lélekről, a szívről, a gyermeki énről, a nyelvről, megbízható mesterségbeli (pszichológiai) tudással s írói erudícióval megírva. Ennyit hát röviden arról a négy könyvről, amelyet bizottságunk az elbírált 15-ből kiemelésre méltónak talált. Az ez évi Madách Imre-irodalmi díjat Grendel Lajosnak, javasoltuk, odaítélni És eljön az Ő országa című regényéért a másik három művet prémiumra ajánlottuk. A műfordítói díj ez évben nem talált gazdára, műfordítási művet ugyanis nem kaptunk kézhez elbírálásra. S befejezésként hadd térjek vissza még az irodalmi díjak intézményének a (kritikairodalmunk szünetelésével adott) rendkívüli fontosságához. Miközben annak a bizonyos kontextusnak az irodalmát kerestem, találtam az egyik szlovák irodalmi lapban az alábbi okos mondatokat: „Rilke, a bölcs költő írja valahol, hogy az irodalomkritikus, ha egy szerzőről ír, akkor tulajdonképpen önmagáról beszél. S nem is annyira azért, mert ez a célja, hanem inkább azért, mert ez a dolgok, logikája... Mindketten — a szerző is, a kritikus is — a kultúra alkotói. S ami ebben az egészben igazán fontos, az természtesen a kultúra.” Az idézett szöveg a költő Milan Rúfus egyik interjújából való, s nem azért idéztem ide, mert azt képzelem néhány kritikai észrevételünkről, hogy ez is kultúra, hanem azért, hogy aláhúzzam az irodalmi díjaink intézményének kritikaképző fontosságát, igen, az irodalmi díjak, ha megfelelő műértékeléssel is járnak, akkor együttalakítói a kultúrának. S ami ebben az egészben igazán fontos, az természetesen a kultúra. A díjazottaknak gratulálunk, én pedig köszönöm a figyelmüket.
