Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Cselényi László: androméda-köd (versmontázs)
androméda-köd páncélszekrénybe zárt levéltitok könyörgök nekem is hogy fégy már vezérem a gondotat örvényében a mindegy kurva/ányhaj is ón árt is józsef nemzetségéből származott az új opáfszihű f agy t este forr ad a/ma mert lm bujdosni üz nagy bún és szemérem koanna fívia pfurabeHa azután meg egyáltalán s néha-néha mér e/nszed csak gaz megr üst meg rohanás es a pajkos gyerekeket mindig csak JOra Intik örült h/t igazadban azt is Hogy kék a hó azután meg egyártaön ez az ö v ara eg)etlenegyrel le g csak tér megró meg él meg vám es az 6gi seregek roiott méttósdgos ura főügyész a főügyész úr meglőtte magát uralkodik a tépett sarki csillag eképzeled ígymenetettek Okis p ária kisz áradt szög le t eny metszeten a Darmok visszagyjrott mg eltűntek végleg s rrtír serrrm isten a Nagy Medve Tärcasäg is épp lúén namar kezdődik a tavasz mintha tudna hogy a fejedelemnek i nekivágott mára kvepgtelennek Imeg nem vatja iszonyú álmankat I barmai bárhogjen is lakik Száguldoznak ezek az őrüíi radioatôk’ sugarak a megtxVyduft levegőben Tüdőnket tépik verőnket isszák romíást hoznak a termő anyaméhre S kígyóként lopakodnak a gyönge maáárfc^csoniú csecsemők faárdáSaa
