Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Cselényi László: androméda-köd (versmontázs)
kifeszült t er D omíű indulat alatta a perzselő nomokban a i utak a naprendszerek gyűrűs veresphász odaadta a mat a mivel a bográcsot keverte erdejében hogy vágyott közöttük négy-ot gyerekjátszik az illatos tank kerítő szögben sehonnan való eva DöDi mányi retek kéz a kdzben acélfödél e m/eke/?az ösö? szomorú szűke asszony v erseink lombos aga kik vcftak? híres ösűk t ündökölve a nfírA/ban eva DöDi mányi retek mrteien iek kiixod rémület nézi a várfalak alatt egy ősi s 0 a porszemnyl féreg köválygó a Hortobágy narmJncezer nádas n ata vcngallk na/k ropogások fejjel gyámoltalanul keresi egy űnási rémpiöcaPál ego erdő kulcsa tovts^rrok nyugovóra térnek a szavak asza/t szavak hordágyon fekszik p á/maág és káka pofon és pogácsa az or«ágafmán barna pöttyök csontok MiWál közit az em/ékezéj szerpentirtfei kanyarognak ha versedben csak ácsorognak a szavak nagy úr a cenz úr a Cse lényi László
