Irodalmi Szemle, 1997

1997/6-7 - Aich Péter: A hatalomról (esszé)

Aich Péter

nasszistaként indult, sokféle stáció után a szocialistáknál kötött ki, hogy végül azokat is faképnél hagyja. De mindez csak látszat, külsőség, múló máz. A lényeg: France mindvégig ember maradt, igazságot kereső humanista, a világ- irodalom egyik legműveltebb írója, aki gyilkos iróniáját simulékony szalonképességbe tudta csomagolni, fölényes intelligenciája pedig megengedte, hogy megfelelő felülnézetből értekezzen a világról.

Az Angyalok lázadásán20 még 1909-ben kezdett dolgozni, és 1914 márciusában jelent meg. Tehát nem volt szüksége századunk két sorsdöntő tapasztalatára (a bolsevizmus és a nácizmus hatalomra jutására), hogy levonja a tanúságot a forradalmak értelméről. A lázadó angyalok — a Sátán és társai —- meg akarják fosztani uralmától Jaldabaotot, az egek urát, mert véleményük szerint ilyen meg olyan, s az uralkodásra nem alkalmas, ők pedig jobban csinálnák. Már minden elő van készítve, csak a Sátán utolsó parancsát várják. A Sátán azonban álmot lát, minek következtében a lázadást lefújja. Miért? Minden magyarázat helyett többet mond erről maga France:

„... Ne hódítsuk meg az eget. Elegendő, hogy meg tudjuk hódítani. A háború háborút nemz, a győzelem vereséget. A legyőzött Istenből Sátán lesz, a győztes Sátánból Isten. Vajba a jó sors megkímélne engem ilyen balvégzettől!"21

Mit is látott álmában a Sátán?

Az egek hadait Mihály arkangyal vezeti. „A dicsőséges ark.angyal...kijelen- tette, hogy élve nem adja meg magát, és kitűzette az élő Isten lobogóit." Mikor azonban az ellenség behatol, ő rakja le fegyverét elsőként. De a Sátán visszaadja: „Tartsd meg, és védelmezd vele a békét és a törvényeket.

Majd tekintetét végigjártatva az égi falanxok parancsnokain, harsogó hangon így szólott:

— Mihály arkangyal és ti, Erők, Trónusok, és Hatalmak, esküdjetek hűséget Isteneteknek.

— Esküszünk — hangzott egyhangú válaszuk.

... Nemsokára Istenné koronáztatta magát a Sátán. Az égi Jeruzsálem ragyogó bástyáin ott tolongott az apostolok, papi fejedelmek, szüzek, vértanúk, hitvallók tömege, szóval az az egész választott sereg, amely a vad harc idején a béke és nyugalom áldásait élvezte, s amelyet a koronázási látványosságok végtelen boldogsággal töltöttek el. E választott nép elragadtatással vette tudomásul, hogy a Magasságbéli a poklok mélyére került, és hogy a Sátán foglalja el most az Úr trónját. Az Isten akaratával összhangban, aki megtiltotta nekik a fájdalmat, a régi dallamok új szövegével magasztalták az Új Urat.”

Földi helytartójához pedig így szól a Sátán, az új Isten:

„Rád ruházom az igaz hit kinyilatkozásának, a szentségek kiszolgáltatásának. és az erkölcsi tisztaság megőrzésére szolgáló törvények megszabásának jogát és hatalmát. Minden hívő engedelmességgel tartozik, neked. Az én egyházam örökkévaló, s a pokol kapui sem dönthetik meg. Te csalhatatlan vagy. Minden a régiben marad.”

Néhány sorral tovább pedig: „Egy nap az a gondolata támadt, hírül adja