Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Aich Péter: A hatalomról (esszé)
A hatalomról denki tudta, hogy már régen utálják egymást. Úgy tartották, őket számon, mint két kakast egy szemétdombon. Egyszer majd heves összeütközésre kerül sor; ezt mindenki érezte. S akkor volt rá lehetőség, Galovič helyzete annyira megrendült, hogy a fogadásokon egyedül üldögélt, mindenki kerülte őt. Úgy tűnt, rövid időn belül megbukik. Feszülten várták a Nagy Férfiú beszédét. Az emberek biztosak voltak benne, hogy az lesz Galovič hatalmának utolsó napja. De a Nagy Férfiú hallgatott. Félt. És akkor mindent elveszített. Azóta már senki sem várt tőle semmit. Mindent megbocsátottak volna neki, mindent, azok, akik régebbről ismerték, köztük Frank is, ujjongtak volna: mégiscsak ember a talpán, amilyen valamikor volt. Persze ő is csinált bolondságot, de ki ne csinált volna butaságot az ő helyén? Galovič eltávolításával bebizonyította volna, hogy valami újat akar, amit még csak sejtenek, aminek előbb vagy utóbb el kéne jönnie . Hallgatott. Nem tett semmit. Félt. Eljátszotta az iránta táplált utolsó szimpátiát és maradék tekintélyét is. Galovičtól félt? Aligha, Galovičtól akkor nem kellett félni. Mástól félt. Félt, hogy Galovič hibáinak leleplezésével láncreakciót vált ki, hogy megbontja az erőegyensúlyt a vezetésben, hogy megbolygatja a skatulyákat, s azt veszélyesnek tartotta, ha ez egyszer elkezdődik, ki tudja, ki és kinél áll meg? 10 Nem tett semmit...” A helyzet logikájából következik, hogy a hős törvényszerűen elbukik. Mňačkónál elveszti a hatalmat, s azt az szerzi meg, aki még nála is gátlástalanabb. Sütőnél a végkifejlet, a katarzis Lessing Arisztotelész értelmezésében jelenik meg. Etikai síkon vonja le a következtetéseket, a szenvedélyek a tetőpontra hágnak, s az üzenet nem az, hogy tettük elhamarkodott lett volna, hanem ellenkezőleg: a halál előtt, amikor már nincs ok szemfényvesztésre, hazugságra, tettetésre, vonakodva, a hosszas mérlegelés után elfogadott utat erősíti meg Kolhaas: „KOĺhaaS.■ ... Melyik úton mégy el? NAGELSCHMIDT Amelyik Münzer Tamáshoz vezet.KOLHAAS: Az jó. Az a legrövidebb. A hazavezető.”^ Az álláspontból nyilvánvaló: Sütő bízik az igazság győzelmében, és értelmét látja annak, hogy kiálljon érte az ember. A kiállás módját a helyzetnek megfelelően kell kiválasztani, elsősorban békés, törvényes úton, de ha az járhatatlan... Másrészt azt is látjuk, hogy hiába van Kolhaasnak igaza, mégis elbukik. Másként fogalmazva: a hatalom ellen tulajdonképpen nincs hathatós szer. De életünknek mégsem az ad értelmet, hogy meghunyászkodunk, hanem az, hogy harcolunk. Pontosan úgy, ahogy azt az Úr is elmondja Az ember tragédiájában. „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál Persze van egy másik lehetőség is: megszerezni a hatalmat. Megbuktatni a hatalmasokat, a hatalommal visszaélőket, az igazságtalanokat, a bűnösöket és egy szebb világot teremteni. Vajon járható-e ez az út? Hány forradalom indult ennek nevében? Ezt a kérdést firtatta a talán „legfranciább” francia író, Anatole France is. Életútja, fölfogása tele van sűrű kanyarokkal, ellentmondásokkal. Par-
