Irodalmi Szemle, 1997
1997/6-7 - Aich Péter: A hatalomról (esszé)
Aich Péter rátapint a lényegre. A lényeg ugyanis: vajon mennyire engedi meg egy rendszer (elvből és filozófiájával egyaránt) az abszolút hatalmat, van-e ellenőrző rendszere, amely az abszolút hatalomnak ellenállhat, sőt nem is teszi lehetővé, hogy létrejöjjön. Egyszerűsítve: a polgári hatalom létrejöttéig minden hatalom gyakorlása lényegében az illető hatalmasok jellemén és gazdasági hátterén múlott. Csak akkor beszélhetünk a hatalom intézményes kordába szorításáról, megelőző megfékezéséről, a kibontakozás lehetőségének gátlásáról, amikor az alkotmány megjelenik. Mňačko a hatalommal való visszaélés vörös változatát mutatja be. Remekül elemzi ennek megnyivánulási formáit, kinövéseit, miközben nem a rendszert hibáztatja, hanem az emberi gyarlóságot. A konklúzió figyelemre méltó: az önkény, a diktatúra a gyengeség, a tehetségtelenség és tehetetlenség következménye. Annak idején nagy port vert fel Dominik Tatarka A bólogatás démona9 c. műve. Könyv alakban csak a személyi kultusszal való leszámolást követő években jelenhetett meg. (A mű 1956 márciusában keletkezett, ugyanebben az évben folyóiratban jelent meg.) Elképesztő leleplezés, lényegében óvatosan megfogalmazva, hiszen ki merte volna akkor nyíltan támadni a kommunizmust vagy megkérdőjelezni a létjogosultságát? 1963-ban csak óvatosan fogalmazódhattak meg a fenntartások. Tatarka ugyanis fölismerte a kommunista hatalom mechanizmusát. Bár van benne valami, ami a későbbi Mňačkó- val rokonítja: egyfajta bizalom, hátha mindez félreértés, csak a módszer rossz, hogy a háttérben talán mégiscsak emberi gyengeség húzódik meg, amely megszédült a hatalomtól, s ha ez a „kábulat” nem lenne, tulajdonképpen egészen jól lehetne csinálni az egészet. Tatarka nagyon pontosan a lényegre tapint: „A hős iskolaszolgából egyetlen kézmozdulattal hazafias tanítót csináltak. Ki tette? A párt, kormány, a munkásosztály? A fenét! Figura csinált belőle hazafias tanítót. Hogy miért? Az egykettőre kiderült. Ahhoz, hogy Figura nagyobb figura lehessen, hogy rangban a falutól a járásig, a járástól a kerületig, majd egész a legfelsőbb polcig emelkedhessen, sok kis figurára volt szüksége. Fokonként gyártotta őket, előbb a faluban, majd a járáson, végül a kerületen. Merészeti, igen merészen emelte a kádereket, emelte a tömegeket. ” 10 Magyarán: aki mindenáron hatalmon akar maradni, olyan emberekkel veszi magát körül, akik nem jelentenek számára konkur- renciát, s ehhez ideológiát is gyárt. Annak idején ezt úgy mondták, hogy párt- föladatot adtak az elvtársnak. így lett a pedellusból tanár, a kőművesből igazgató — emelték a kádereket. Az ehhez gyártott ideológia volt a fontos, nem a szakmai hozzáértés. Hiába fogadkozik Tatarka, hogy nem a párt és kormány a tettes — ez csak átlátszó kifogás, csel, hiszen a Párt kritikája tabu volt. De mivel Figura éppen ennek a hatalmi központnak a megtestesítője: ugyan ki más lehetett mindezért felelős? Máskülönben ezek a figurák is csak emberek, eltorzult emberek: „Amint alászáll, rögtön megváltozik.. Kísértő jólelkű naivság nélkül érzékeny és intelligens ember. Hogy mi történik, vele? Ez a kor olyan tapasztalatokkal
