Irodalmi Szemle, 1997
1997/1 - KORTÁRSAINK - Ágh István: Hol vagyok otthon?
KORT ARS AINK ÁGH ISTVÁN Hol vagyok otthon? Zsélyi Nagy Lajos köszöntése A macska kiegyensúlyozott, önszeszélyű, madárdalos, egércincogásos, napfényben fürdő exhibicionista, nincsenek skrupulusai, kisebbségi komplexusai, halálfélelme. Milyen jó lenne elnyerni ezeket az életrevaló tulajdonosokat! Vagy legalább olyan elégedetté válni, mint a londoni magyar irodalmár: „az ember attól is felszabadul, ha nem tartozik sehova.” De itt a költőből Európa közepén kö- zépkorian és középkorúan a keresztfáról levehetetlen Isapur csontjai zörögnek: „Virágtalan madártalan, telen-talan, telen-talan, ez a világ világ-talan.” Valaki azért csak számít rá, nem mondhatja, hogy a kutyának sem kell a verse, hiszen megeszi, habos péppé rágcsálja, ez a magyar szóra nem hallgató, sunyi négylábú cenzor. Nesze neked Zs. Nagy Lajos barátom ott a Felvidéken, hiszen a faluddal megkülönböztetett nevedben a Zs is Želovce, Zsély helyett. Lassan húsz éve már, hogy találkoztunk; egyszer a pesti Hungária kávéházban, máskor Pozsonyban voltunk egymás vendégei, várost cseréltünk néhány napra, s nem tudtuk egymást a helységek otthonosságáról biztosítani, de nem mi okoztuk, nem voltunk otthon sem odavalósiak. S most visszatértem rövid ujjú nyári inged emlékébe, fürge észjárásod játszmájába, iróniád és szellemességed sugárzásába, hirtelen düheid utcájába söreidhez, amikor te is messziről érkezel, a fehér berek ködéből, ahol már nem vagy az aszfalt szegénylegénye, csak bujdosó, és legalább a hazai fák tüzétől melegedhetsz. Nem tisztem ott elemezgetni a kisebbségi sorsot, ahol nálam jobban tudják, akiknek a bőrére megy, ahol a nyelvben őrzött létezés forog veszélyben. Hi~ vatottabbak erre, és pontosan megfogalmazták már az illetések, ahogy neked is ki kellett mondanod: „ itt szikkadok a gesztenyék alatt / idegenebbül, mint egy indián... / fölülről nézem, mint az istenek, / alulról látom, mint az ördögök / e fogfájdítóan huzatos, / szkizof réniás világot". Ha Magyarországon is megkérdezi az ember, hát, én nem vagyok itthon? Akkor mennyivel többszörös a félelem azon kívül? És mennyivel nehezebb olyan természetű embernek, amilyen Zs? Nem védi anyagi biztonság, hírnévre sose törekedett, úgy bízott a költészetében, hogy az majd természetesen kivívja magának a rangját és a helyét. De milyen áron vívja, vívta ki? Több mint az egyik a kiválók között, mégis azt hiheti, ha nem igazolják vissza, akkor minek az egész?
