Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Žilka Tibor: Laczkóné Erdélyi Margit: Örkény-drámák elemzése
KÖNYVRŐL KÖNYVRE színrevitel alapján, illetve több konkrét inszcenálás figyelembevételével. Mivel Laczkóné Erdélyi Margit csak szporadikusan tesz említést az irodalmi mű valamely konkrét színpadi vagy televíziós feldolgozásáról, feltételezzük, hogy a magyar szerző drámáit az irodalmi élmény és a verbális szöveg aspektusából kívánta értékelni (elemezni). Ismert tény, hogy a drámának mint irodalmi műnek a színreviteiekor több tényező jut érvényre (a rendezés, ; színészi játék, a díszletek és hasonlók), s maga az inszcenálás több komponens egymásra- és együtthatásában érvényesül. Emellett tudjuk, hogy számára az egységes művészi célzatot a rendező adja még akkor is, ha azt a néző a színészek közvetítése által fogadja be, hiszen ők keltik életre, ők formálják meg a végső kivitelezést. Ha ezt a tényt nem vesszük figyelembe, illetve a konkrét színházi megoldást nem mérlegeljük, akkor maga az elemzés behatárolt érvényű, beszűkítve az irodalomtudomány — jobb esetben — az iskolai gyakorlat igényei szerint. Az egyoldalú szempont érvényesítése jellemzi a szerző elemzéseit, hiszen nem tűzte ki célul még csak megkísérelni sem az elemzett drámák konkrét színreviteleinek szerény magyarázatát, sőt egyetlen elemzése sem tanúskodik arról, hogy a színművészet kategóriáit bekapcsolta volna egyéni kutatásába. Ezt vitathatatlanul a munka hiányosságának tekinthetjük, annak ellenére is, hogy ki kell emelnünk: mindegyik szöveg elemzését alaposan és intuitíve is jól megoldotta. A szerző megfelelően feltérképezte a magyar szakirodalmat, amelyből nemegyszer idéz és többször hivatkozik rá, a szlovák szakirodalom ismeretében azonban mutatkoznak itt-ott fehér foltok. Nem hivatkozik pl. A drámamüvészet elmélete című gyűjtemény egyetlen tanulmányára sem (Teória dramatických umení. Tatran, Bratislava 1979), holott annak a második fejezetét a drámának szentelték, s az egyes tanulmányok a dramaturgia, a színészet, a rendezés, a színpadtechnika stb. témáival is foglalkoznak. A tanulmánykötet négy Örkény-dráma elemzését tartalmazza: a Macskajá- ték, a Kulcskeresők, a Vérrokonok., a Pisti a vérzivatarban címűeket. Nem teljes a repertoár, mert a szerzőről alkotott képhez hozzátartozik a Tóték. című dráma elemzése. (Megjegyzés: A témát Laczkóné A groteszk vizsgálata című tanulmánykötetében dolgozta fel. Nap, Dunaszerdahely 1994, 87—115. o.). Végül meg kell mondanunk, hogy a négy dráma elemzését a szerző igyekezett tökéletesen, a maga teljességében megoldani. Foglalkozott ugyanis a drámák keletkezésének körülményeivel, a társadalmi háttér felgöngyölítésével, elsősorban azonban szociális és pszichológiai determinánsok feltérképezésével. Elsődlegesen mindenütt az alakokra s a köztük lévő viszonyokra összpontosít, a karakterekre és a konfliktusokra, amelyek a drámában törvényszerűen kialakulnak. Mindezek mellett nem feledkezik meg az esztétikai kategóriákról sem amelyek a szöveg művészi értékét határozzák meg. Ez főleg a groteszkre érvényes, mint a drámaíró műveinek jellemző esztétikai minőségére. Meg kell azonban említenünk, hogy a groteszk esztétikai kategóriája e munkában sincs kellőképpen tisztázva. Tudjuk, hogy a groteszknek befogadói szemszögből legkevesebb három különböző változata van: 1. a ko
