Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Žilka Tibor: Laczkóné Erdélyi Margit: Örkény-drámák elemzése
KÖNYVRŐL KÖNYVRE megtudjuk, hogy egy-egy búcsújáró napon 1-2 kosárnyi szív, kéz, láb, szem stb. formájú viaszoffer gyűlt össze. Belőlük gyertyát öntöttek. Rudolf Kriss gyűjteménye (s rajta keresztül Nina Gockerell könyve) arra figyelmeztet bennünket, hogy a számtalan kapcsolódás, közös vonás ellenére a magyar nép vallásossága, annak kifejeződési formái mutatnak annyi sajátosságot, hogy az Erdélyi Zsuzsanna által jó egy évtizede fölvetett népi vallásosság múzeumának gondolatát ismét napirendre tűzzük. Az akkori esztergomi kezdeményezés ugyan zátonyra futott, ám szakmailag nem tartom megvalósíthatatlannak, hogy akár Dél-Szlovákiában jöjjön létre egy ilyen gyűjtemény. Olyan tárgyi anyagról van szó, amelynek összegyűjtésére gondolni talán még ma sem késő, s ha valóban megvalósulna, nemcsak számunkra példázná kultúránk erős keresztény-európai kötődéseit, hanem éppen sajátos vonásainak köszönhetően nyilvánvalóan számot tarthatna a külföld érdeklődésére is. Liszka József Laczkóné Erdélyi Margit: Örkény-drámák elemzése A szerző Örkény István drámaszövegeinek interpretációjában kettős célt tűzött maga elé: 1. négy szöveg elméleti-analitikus elemzésének megvalósítását ; 2. irodalompedagógia kritériumok alkalmazását az elemzésben. Amikor is a második pontot úgy kell érteni, hogy a konkrét elemzések eredményét érvényesíteni lehet az iskolai gyakorlatban, még pontosabban a /magyar/irodalom tanításában, illetve a magyar vagy világirodalom drámáinak tanításában. A második pont elhatárolásakor szükséges lett volna pontosítani a„dráma”szó kettős jelentését, amely tágabb értelemben — egyenrangúan a lírával és az epikával — az irodalmi műnem megnevezése, szűkebb értelemben drámai műfaj neve, mint pl. a tragédia vagy a komédia. Az interpretáció során a szövegösszefüggésben implicite foglalkozik a szerző mindkét jelentéssel, de nem mindig világos, vajon a szó a műnem- vagy műfaj fogalmat takarja-e, noha a módszertani elv applikációja ezt egyenesen megkívánja. A drámának mint műnemnek alaptulajdonsága a dialogikus forma, melynek specifi: is küldetése van. Minthogy a dialógus a feszültség hordozója, ezért drámainak kell lennie, ami azt jelenti, hogy a dráma alapkategóriája éppen a feszültség. (Vö.: Staiger, E.: Základní pojmy poetiky. Praha 1969, 103. o.) A párbeszéd funkciója végű az alakok jellemének kialakítása beszédelemek segítségével. Ebből adódik a drámai konfliktus kívánalma; maga a konfliktus pedig feszültséget teremt a színházi inszcenálás keretében. Azt mondhatjuk, hogy minden dráma kétféle szempontból interpretálható: 1 foglalkozhatunk vele mint kizárólag irodalmi — drámai szöveggel; 2. interpretálható a konkrét
