Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Liszka József: Sírdogáló angyalka
KÖNYVRŐI KÖNYVRE dalok egy (emlék)könyvbe való másolásának. Cseh nyelvterületen mindenesetre ismeretes volt ez a műfaj, ahogy arról Karéi Procbázka 1910-ben megjelent összefoglaló munkájából értesülhetünk. (A kötet — Lid český z hlediska prostonárodne-náboženského címen — még ha nem is előzmények nélkül, de mégis a szakrális néprajz megalapozójaként számon tartott Joseph Weigert. bajor plébános munkájának megjelenése előtt csaknem másfél évtizeddel látott napvilágot, s gyakorlatilag tartalmazza mindazon szempontokat, amelyeket Weigert s nyomában magyar vonalon később Schwartz Elemér meghirdetett!). Procházka könyvéből kiderül, hogy a műfaj Csehországban is a 19. század elején virágzott, ám korábbi példányait már a 17. századból is sikerült dokumentálnia. A házi használatra készült kis szentképek, búcsújáró helyekről hozott emlékek, rózsafüzérek és keresztamulettek óriási változatossága és nagy száma is elgondolkoztathatja a magyar szemlélődőt: ez a hatalmas gazdagság Kriss már-már fanatizmusba hajló gyűjtőszenvedélyének köszönhető, avagy a német népélet eleve sokkal gazdagabb volt e termékekben? Tudva, hogy a német nyelvterületen több. hasonlóan jelentős magán- gyűjtemény létezik (hogy mást ne mondjak, Werner Jaggi zürichi népi vallásossággyűjteménye vagy a kölni Louis Peters relikviagyűjteménye), illetve megismerve más német egyházi gyűjtemények anyagait, a régiségkereskedések ma is bőséges árukínálatát, magam — persze korántsem lebecsülve Rudolf Kriss szerepét! — inkább az utóbbi lehetőség mellett voksolnék. A délnémet területeken a közelmúltig amulettként (is) viselt keresztek — Nina Gockerell által is bemutatott — négy fontosabb alaptípusa közül az egyiknek, az Ulnch-keresztnek, a hagyomány szerint magyar vonatkozása is van. A később szentté avatott Ulrich augsburgi püspök ugyanis ennek a máltai keresztre emlékeztető típusnak az ősét még 954 előtt pápai ajándékként hozta magával Rómából és mellkeresztként viselte A 955-ös Lech-mezeji csata során aztán ez a kereszt tartóztatta föl a magyar csapatokat, és segítette győzelemre a németeket. J.M. Friesenegger tanulmányából, amely az Ulrich-ke- resztek pontos tipológiáját, formai alakulását is adja (Die Ulrichkreuze Entstehung, Bedeutung ubd Brauchtum. In: Volk und Volkstum. Jahrbuch für Volkskunde. München 1936, 217—224.), ezzel szemben megtudhatjuk, hogy a legenda szerint a kalandozó magyarok számára végzetes csata során egy angyal hozta az égből a szent életű püspöknek a győzelemhez hozzásegítő keresztet. E jelenet igen szép képi megfogalmazását is közli egy 15. század végi Ulrich-kereszt hátlapjának segítségével. A szerző egyébként megkérdőjelezi, hogy a Lecl mezei csatában valóban szerepet játszott volna a szóban forgó kereszt. AnnuK lehetőségét viszont nem zárja ki, hogy az előző napok védelmi csatározásaiban „az ellenséges túlerővel szemben” ezzel tüzelte kitartásra kis csapatát a püspök (218. o.). Tanulságos Frieseneggernek az a megfigyelése is, hogy az Ulrich-keresztek egyik, ezüstfiligránból, a 18—19. század forduló ján nagy mennyiségben gyártott típusa a svájci Zurzachban (szent Verena nyugvóhelye közelében) Verena-keresztként volt közkedvelt. A félreértésre nyilván az szolgáltatott alapot, hogy az augsburgi ötvösök által a zurzachi vá-
