Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Mojzes Tímea: Nyelvi kölcsönhatások vizsgálata egy „vérbeli” alternatív iskolában

Nyelvi kölcsönhatások vizsgálata egy „vérbeli” alternatív iskolában

— És ott mit tanultok?

— Olyan, mint a gépírás, csak úradný listeket írunk, meg ilyesmi, („hivatalos leveleket”)

Hogy a nyelvhasználat és a nyelvi tudat nem mindig van összhangban, ezt Lanstyák István és Szabómíhály Gizella előadása is alátámasztja: „Kiderült, hogy a beszélők — legalábbis elvben — inkább elfogadhatónak tartják a teljes mértékben szlovák nyelvű szakmai társalgást két magyar személy között, mint az olyat, amelyben két nyelv keveredik.” (uo.: 166)

Ha ugyanebben a szituációban a két szlovákiai magyar ugyan magyarul beszélget, de ha szükséges, akár egész mondatokat is szlovákul mondanak, ez a többség szerint (47,5%, 39 diák) még mindig elfogadható:

Ha ebben a helyzetben a két beszélő szlovák szakkifejezéseket használ, és magyar ragokkal, jelekkel látja el őket, ez nagyon vagy legalábbis elég helytelen (84,1%, 69 diák). Ugyanis:

„ Torzítják, nevetségessé teszik a nyelvet. ”

„Az egész beszéd csúnya.”

„A végén érthetetlen szöveg lesz belőle.”

„Az ilyeneket utálom!”

„Ha egy harmadik hallja a beszélgetést, biztosan lesz megjegyzése.”

„Ezekből a magyarokból lesznek szlovákok.”

„No comment."

43,9% (36 diák) számára (LSz. 51,6% uo.: 165) a két nyelv ilyen állandó váltogatása ellenszenves:

Szerintem az ilyen így akarja az emberek tudtára adni, hogy beszéli mindkét nyelvet. Bunkó.”

„A barátnőm beszél így az iskoláról, de én ezt sosem tenném."

„Fáj, hogy nem tisztelik anyanyelvűnket.”

„Sajnálom őket, mert nem tudják melyik az anyanyelvűk, és ez fontos lenne.”

43,9% (36 diák) számára (L.Sz. 39,5%-: 165) immár közömbös a két nyelv keverése:

„Én is így teszek. ”

„Automatikus.”

„Semmi kifogásom ellene.”

A szép magyar beszéd nálunk a nemzeti identitás része. Ez szinte hagyomány és egyfajta erkölcsi kérdés. Elméletileg. A gyakorlatban sokszor két véleménye van az embernek. Egyet a külvilágnak szán, s ebben el fogja ítélni a nyelvek keverését. Azonban a másik — rejtett, belső — véleménye az lesz, hogy kétnyelvű környezetben úgysem tudja a magyar és szlovák váltogatását kikerülni (szükségszerűségből vagy kényelemből), hát miért is találná ellenszenvesnek? Tulajdonképpen ez a kettősség pozitívumként hat. hiszen egy