Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - NYELV ÉS LÉLEK - Mojzes Tímea: Nyelvi kölcsönhatások vizsgálata egy „vérbeli” alternatív iskolában

Nyelvi kölcsönhatások vizsgálata egy „vérbeli” alternatív iskolában

Az iskolai dokumentáció szlovák nyelvű, 1990 óta a magyar diákok számára csupán az érettségi bizonyítvány kétnyelvű. Korábban kétnyelvű nyomtatványon tüntették fel a diákok tanulmányi eredményeit. Az osztálykönyv szlovák nyelvű, a magyar órák tananyagát egy nyelven: magyarul vezetik. Az iskolai krónika szlovákul íródik. A tapasztalat azt igazolja: „Az iskola társadalom kicsiben: ha az iskolából kireked az a nyelv és kultúra, amelyet a kisebbségi tanulók a családban elsajátítottak, az iskola tudtukra adja, hogy ez a nyelv és kultúra kevésbé kívánatos, ők maguk is kevesebbet érnek, és a legjobb, ha lemondanak származásukról. (...) Ennek az implicit üzenetnek persze nemkívánatos hatása van azokra a tanulókra is, akiknek nyelvét tannyelvként használják, mert a felsőbbrendűség érzését fejleszti náluk.” (Göncz 1995: 73,74)

Több tanár szükségesnek tartotta megjegyezni, hogy sokkal szívesebben tanít magyar osztályokban, mert könnyebb dolgoznia ezekkel a gyerekekkel, mivel az osztályban nagyobb a fegyelem. „Nem tudom, talán azért van így, mert a magyar diákok nem annyira biztosak a szlovák nyelvben, ezért aztán nem is olyan szemtelenek, mint a szlovákok.”(az angol—szlovák szakos tanár véleménye)

Itt szeretnék köszönetét mondani PaeDr. Milan Buranský igazgató úrnak, aki engedélyezte, hogy felméréseket készítsek .az iskolában, és terepmunkám során segítséget nyújtott.

A DIÁKOKKAL VÉGZETT KÉRDŐÍVES VIZSGÁLAT EREDMÉNYEI

A Nagysurányi Kereskedelmi Akadémián évfolyamonként egy-egy magyar osztályt nyitnak. Mind a négy osztályban (82 diák) elvégeztem a már említett kérdőíves vizsgálatokat. Feltételeztem”, hogy az elsősök, akik mindössze fél éve részesülnek „alternatív” oktatásban, inkább elutasítják majd a két nyelv keverését, mint az idősebbek, akik már „szokásból” sem tudják elkerülni a kódváltást.

Az első osztályban 18 diák (13 lány, 5 fiú) töltötte ki a kérdőívet, de mivel ők a 33-, 34. és 35. feladatban található szakkifejezésekkel még nem találkozhattak, nem tanulták azokat, ők ezeket a feladatokat nem végezték el. A második osztály 23 diákja közül 2 fiú, 21 lány; a 20 harmadikos diák között 2 fiú volt; a negyedik évfolyamban 21 diák közül 2 volt a fiú.

Minden osztályban 45 percnyi idő (egy tanítási óra) állt a diákok rendelkezésére, ez idő alatt kellett a lehető legtöbb feladatot elvégezniük. Néhány kivételével valamennyien az egész kérdőívet kitöltötték.

Valamenrvi diák magyar anyanyelvű, 81-en magyar nemzetiségűek, egy elsős lány szlovák nemzetiségűnek vallotta magát. Lakhelyüket 58-an magyarul, 14-en szlovákul, 10-en mindkét nyelven feltüntették. A járási székhelyet 46-an (már kevesebben) magyarul, 22-en szlovákul, 9-en mindkét nyelven megnevezték, 5-en pedig nem válaszoltak.

Egy harmadikos diáklány az 1-4 osztályokat szlovák alapiskolában végezte, de felső tagozatra már magyar tanítási nyelvű alapiskolába járt, a többiek mind magyar alapiskolából jötek Nagysurányba tanulni.