Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén
Grendel Lajos csönd fogadja, mert a szlovákiai magyar irodalomkritikusok eszköztárából hiányoznak a korszerűbb műszerek. Mukaŕovský hazájában, a huszadik század végén! Az otthoni kritikai fogadtatás hiányát pedig az esetenkénti magyarországi recepció nem pótolhatja, mivel azokból kevés kivételtől (Domokos Mátyás, Elek Tibor, Görömbei András) eltekintve, hiányzik a szlovákiai fejlődés behatóbb ismerete, s nem az integráció, hanem az asszimilálás szempontjai hatják át. Ami a szlovákiai magyar irodalmi művekből a magyarországi folyamatokba nem asszimilálható, arról a magyarországi irodalomkritika vagy tudomást sem vesz, vagy csak fenntartásokkal fogadja el. Egyetlen magyarországi kritikusi csoport vagy iskola sem kivétel, mindenki, profánul szólva, a maga kutyája kölykét keresi, mintha a szlovákiai magyar irodalom a magyarországinak szimpla leképezése vagy tükörképe lehetne csupán. S nem jobb a helyzet az erdélyi vagy a vajdasági magyar irodalom vonatkozásában sem. A magyar irodalom ilyen, jobb szó híján asszimiláló értelmezése fölött eljárt az idő. Ha a szlovákiai magyar irodalom új hullámának volna avatott hazai kritikai koncepciója, ezeknek a műveknek a magyarországi fogadtatása is árnyaltabb lehetne, s a visszhangja is nagyobb volna talán. Ennek az áldatlan állapotnak, az elméleti és a kritikai reflexió elnémulásának hátrányait semmi esetre sem egyenlítik ki az előnyei. Mert tagadhatatlan: az írónak előnyei is származnak belőle. Nem az, hogy szabadon garázdálkodhat a tehetségével és igénytelen művekkel is nevet és népszerűséget szerezhet magának (a könyvkiadók és folyóiratok szűrője aránylag megbízhatóan működik), hanem az, hogy nem kell tartania attól, hogy az elméletírók fölébe kerekednek és diktálni kezdenek neki, normákat állítanak föl, vagy kijelölik a számára egyetlen helyes utat. A dogmák és doktrínák diktatúrájától csak a még kiforratlan tehetségeket kell féltenünk, ám a szakmai recepció elmaradása, a dialógus vagy a polémia hiánya fékezheti vagy akár meg is akaszthatja valamely ígéretesen induló írói pálya kiteljesedését. Az elméletíró vagy a kritikus doktrinérsége vagy dogmatizmusa még mindig termékenyítőbb lehet, mint a hallgatása vagy az inkompetenciája. Kritikai recepció híján az olvasói recepció is szegényesebb és egyoldalúbb lesz, hiszen a kritika a mű olyan rejtettebb rétegeit is feltárja, amelyeket az olvasó nem vesz észre, vagy amelyeknek a fontosságát nem tudatosítja. ASSZIMILÁLÓ VAGY INTEGRÁLÓ IRODALOMTÖRTÉNET Arra a kérdésre, hogy milyen a szlovákiai magyar irodalom a huszadik század végén, hol tart ma és honnan jutott el a mai sokszínűségéhez, mit jelent mindez az egyetemes magyar irodalom szempontjából, természetesen, az irodalomtörténet-írás a leghivatottabb válaszokat keresi. Ahol azonban az irodalmi művek napi reflexiója oly nagy mértékben elsorvadt, mint a szlovákiai magyar irodalomban, ott magától értetődik, hogy az irodalomtörténet-írás számára sem lehetnek kedvezőek a feltételek. Elképzelhető persze, hogy úgy, mint a hetvenes években Görömbei András, a közeljövőben megint csak ma
