Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén
Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén dalom létezne, ami nyilvánvaló képtelenség, mert azt előfeltételezné, hogy létezik egy másik, harmadik stb. magyar nyelv is. Ezért, amikor a továbbiakban a szlovákiai magyar irodalom terminust fogom használni, semmi egyebet nem értek majd ezen a fogalmon, minthogy az egyetemes magyar irodalomnak van egy szlovákiai ága is. Történelmi okokból keletkezett, a trianoni békediktátun egyik következményeként. A magyar irodalom kényszerűségből lett policentrikus, mert peremvidékeit elvágták a centrumtól. Az első világháború végéig a dinamikusan fejlődő és világvárossá váló Budapest a magyar irodalmi életnek szinte az egyetlen jelentős központja volt. Nemcsak a legjobb írók zöme élt Budapesten, hanem itt jelentek meg a legfontosabb folyóiratok, hírlapok, itt jelentek meg a legfontosabb könyvek. Magától értetődik, hogy Budapest központi szerepe Trianon után is megmaradt, ám az elmúlt évtizedekben új központok nőttek föl mellé Kolozsvárott, Marosvásárhelyen, Újvidéken, újabban Ungvárott. A szlovákiai magyar íróknak, mivel az országhatár elvágta őket a központtól, évtizedek szívós munkájával saját kiadói és folyóirat-hálózatot kellett kiépíteniük ahhoz, hogy kézirataik ne porosodjanak íróasztalfiókokban. Az a tény, hogy a magyar irodalomnak ma több kisebb központja is van az ország határain kívül, nem régiók autonóm irodalmi fejlődésének a betetőzése, hanem egy történelmi tragédia közvetkezménye. Ezt a tényt lebecsülni épp olyan hiba volna, mint túlbecsülni. Semmi érthetetlen vagy megbotránkoztató nincs abban, hogy a szlovákiai magyar írók alkotásaiban nyomon követhetők azok a stílusirányzatok vagy divatok is, amelyek egy-egy időszakban meghatározták a cseh és a szlovák irodalom karakterét. A szlovákiai magyar író nem mindig érzett késztetést, hogy lihegve, lógó nyelvvel fusson a budapesti irodalmi divatok leggyorsabb atlétáinak a nyomában. A cseh és a magyar irodalom főbb áramlatai nem mindig haladtak párhuzamosan e században, s a két világháború közötti cseh avantgárd vagy a hetvenes évek cseh regényei és a cseh irodalomnak a magyarországinál merészebb nyitása a világirodalomra, hatással volt a szlovákiai magyar írókra is. Ennek fejlődése épperi ezért nem mindig haladt párhuzamosan a magyarországiéval, s ha egy darabig, a nyolcvanas években mégis igen, akkor azért, mert a magyar irodalom felől kapott korszerűbb impulzusokat. Ha tehát ma szlovákiai magyar irodalomról is beszélhetünk, az nagy horderejű történelmi változásoknak a következménye, olyan változásoké, amelyek a magyar nemzet sorsát tekintve rendkívül kedvezőtlenek voltak, különösképpen a Magyarország új határain kívül rekedt nemzettöredék számára. Ezeknek a történelmi változásoknak az elmélyült elemzése nélkül nem érthető az a lényeges különbség sem, amely az irodalom társadalmi funkciójának a tiszteletében mutatkozik meg Magyarországon és a Szlovákiában alkotó magyar írók között. 1918 után a Szlovákiához került magyarság értelmisége kénytelen volt reflektálni új helyzetét, s ez az önreflexió előbb-utóbb irodalmi művekben is manifesztálódott. Mihelyt, s főleg a második világháború után. világossá vált. hogy Magyarország trianoni határai nem ideiglenes hatá-
