Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Grendel Lajos: Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén
Grendel Lajos GRENDEL LAJOS Helyzetkép a szlovákiai magyar irodalomról a század végén Mivel a mai Szlovákia területén születtem, Pozsonyban élek, és Szlovákia egyik magyar anyanyelvű állampolgára vagyok, barátaim, kollégáim, jó- vagy rosszakaróim magától értetődőnek tartják, hogy szlovákiai magyar írónak aposztrofáljnak, miként a H2O vegyületet is minden tanult embertársam víznek nevezi, nem pedig sósavnak vagy Cabernet Sauvignonnak. A címkét — szlovákiai magyar — nem tekintem sem dicséretnek, sem sértésnek, úgy próbál szuggerálni valamit, hogy semmi lényegeset sem mond, semleges, szinte desztilláltan földrajzi meghatározása egy földrajzi realitásnak, amelyhez az irodalomnak, konkrét irodalmi műnek vagy írói életműnek lehet relevánsán köze, de egyáltalán nem szükségszerű, hogy köze legyen. Az irodalomnak elsősorban a nyelvhez van köze, és nem valami földrajzi entitáshoz. Ha vízről beszélek, megjelenik előttem a tengernek, egy folyónak vagy akár csak egy pohár víznek a képe, s tudom, hogy a folyadék, amellyel szomjamat oltom, és amely színtelen, szagtalan és íztelen, hidrogénnek és oxigénnak a vegyülete. Ám ha azt hallom vagy olvasom, hogy szlovákiai magyar író, távolról sem olyan egyértelmű a számomra, hogy miről is beszélünk, s hogy a beszélgető- partnerem ugyanarra gondol-e, amire én, hogy elég világosan és pontosan van-e körülhatárolva a fogalom, amelyet oly könnyed természetességgel és felelőtlenül használunk. Szlovákiai magyar írónak lenni nem magától értetődő dolog számomra. Magyar nyelven írok, tehát magyar írónak tekintem magam. Számomra az irodalom nyelvi fenomén, és nem földrajzi, nemzeti vagy másmilyen. A múlt századi szlovák költő, Hviezdoslav magyar nyelven írott versei magyar irodalmi művek, jóllehet a költő nem volt magyar nemzetiségű. Mivel az írásművészetnek a nyelv a nyersanyaga, vagyis az irodalom a nyelvből teremtett művészet, és csupán a nyelv által létezhet, minden magyar nyelven írott vers, regény vagy esszé a magyar irodalom része, függetlenül írója nemzetiségétől vagy állampolgári hovatartozásától. Ha az irodalomra mint elsősorban nyelvi fenoménra tekintünk, az olyan fogalmakat, mint szlovákiai, erdélyi, vajdasági stb. magyar irodalom nemcsak körvonalazatlanok- nak, homályosnak és pontatlannak fogjuk látni, hanem alapvetően problematikusnak is. A szlovákiai stb. magyar irodalom terminust használó irodalomtörténészek, esztéták, kritikusok akarva-akaratlanul azt sugallják, mintha egy másik magyar irodalomról beszélnének, mintha több magyar iro
