Irodalmi Szemle, 1997

1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége

Aich Péter

tartva. Az utolsó igen után letette a kagylót. Bocsánat, mondta, egy pillanatra el kell ugranom. Várjon. És elment.

Nem is jött vissza többé. Úgy egy félóra múlva, amikor X. Kálmán már végleg elhatározta, hogy most pedig elege van az egészből, és ő is szépen kisétál innen, bejött egy másik rendőrtisztviselő, és sűrű bocsánatkérések közepette méltóságteljesen leereszkedett az eredeti rendőrtisztviselő karosszékébe.

Bocsánat, hogy így lopjuk az idejét, törte meg egy idő múlva a csöndet. De a kollégát a főnök hívatta, valami sürgős elintéznivalójuk akadt, azt hiszem, nemsokára megjön.

Hosszabb csönd következett megint.

Ha szabad megkérdeznem, szólalt meg újra a másik rendőrtisztviselő, mit csinálna, ha nem itt volna? Úgy értem, mivel szokott foglalkozni szabad idejében?

Ó, abból nem sok van.

De mégis. Ha akad.

Kiállításokra szoktam járni. Képek, tetszik tudni, magyarázta X. Kálmán, amikor látta a rendőrtisztviselő értetlen arcát. Nézegetem, próbálom beleélni magamat a lelkivilágukba. Ez érdekel.

Valóban, tette föl a kérdést udvariasan kétkedve a másik rendőrtisztviselő.

Próbálja meg. Megnyugtat. A zaklatott, nyugtalan képeket nem nagyon szeretem. De a békés, tiszta formák és színek megnyugtatóak, persze, ha van mondanivalójuk. Olyan ez mint egy szép nő, tetszik tudni. Hiába szép — ha nem szereti őt, csak fölajzza, nyugtalanítja és végül rühelli.

Maga szereti a feleségét, kérdezte váratlanul a másik rendőrtisztviselő.

Igen, mondta X. Kálmán. Miért kérdezi?

Különös, mormolta a másik rendőrtisztviselő.

Ekkor újra megszólalt a telefon.

Igen, mondta a másik rendőrtisztviselő, igen.

X. Kálmán ekkor elhatározta, hogy most pedig számolni fogja, hányszor mond igent. Ezért csalódottan vette tudomásul, hogy a harmadik igen után letette a kagylót.

Elnézést, kezdett ismét sűrű bocsánatkérésbe a másik rendőrtisztviselő. De a kollégám nagyon el van foglalva, és nem tud visszajönni.

És újabb bocsánatkérések közepette, hogy ennyire igénybe vették drága idejét, és egyéb átlátszó kifogások kíséretében X. Kálmánt kegyesen elbocsátotta.