Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége
Aich Péter egészségügyi problémái vannak, és megállapította, hogy a szóban forgó férfinak a szívverése rendszertelen, lélegzése pedig akadozó, így hát újabb szolgálati megbeszélés után azonnal elővettem szolgálati adó-vevő készülékemet, hogy a legközelebbi posztokon állomásozó kollégákat figyelmeztessem a váratlanul és előre nem láthatóan bekövetkezett eseményről, s egyúttal fölszólítottam őket, hogy míg én az úttest már jelzett helyén ellátom az elesett férfit, értesítsék a mentőszolgálatot, bár egyúttal arra is figyelmeztettem őket, hogy az odarobogó mentőkocsi szintén akadályozhatja az általunk biztosított útszakaszt és az arra várhatóan nemsokára áthaladó fontos személyiségek autóosz- lopát, de szerencsére a közeli kórházból éppen arra haladt egy mentőkocsi, amelyet én meggondolatlanul, azaz rövid szolgálati megbeszélés nélkül is haladéktalanul és hivatásomnak megfelelő készenléti képességeimet kihasználva azonnal leállítottam, és fölszólítottam a mentőkocsiban jelenlévő orvost, hogy fordítsa figyelmét az út közepén heverő férfira, aminek az orvos, sajnos, eléggé körülményesen tett eleget, azaz tüzetesen megvizsgálta a szóban forgó férfit, ami nagy aggodalomra szolgáltatott okot, mivel a szóban forgó fontos személyiségek autóoszlopa már minden pillanatban várható volt, ezért míg az orvos hosszadalmas vizsgálata tartott, késedelem nélkül kihasználtam az adódó alkalmat, hogy az előbb leadott mentőkocsihívást visszavonjam, tekintettel arra, hogy az váratlanul magától is megjelent, viszont a tovább is fönnálló forgalmi akadályra ezútal is nyomatékosan fölhívtam a figyelmet, hogy az egész útszakaszon elhelyezett szolgálattevő csoportok tisztában legyenek az adott helyzettel és megfelelően biztosítani tudják a várhatóan minden pillanatban arra áthaladó fontos személyiségek autóoszlopának biztonságát, amit sikeresen el is végeztem, mialatt az orvos a mentőkocsi vezetőjével azzal volt elfoglalva, hogy az úton heverő férfit hordágyra tegyék, és azzal együtt a mentőkocsiba helyezzék, minél fölszólításuk ellenére én természetesen nem segédkeztem, nehogy ez elvonja figyelmemet szolgálati kötelességeimtől,a- minek akkor is összpontosított figyelmet szenteltem, mialatt a mentőkocsi bekapcsolta a szirénát, és igyekezett megfordulni a már említett térségben, azaz a Védcölöp és a Kecskekapu kereszteződésén, amit rövid szolgálati megbeszélés után szolgálattevő társammal együtt oldottunk meg, hogy a forgalom gördülékeny lebonyolítását ő biztosította, míg én az összesereglett bámészkodókat utasítottam vissza a járdára, miközben három gyanúsan viselkedő polgárt is igazoltattam, s miután nevüket minden eshetőségre számítva följegyeztem, és ők is hibájukat bevallották, elbocsátottam őket, tekintettel arra. hogy a minden pillanatban várható autóoszlop föltűnhetett, és nagy büszkeséggel töltött el az a tény, hogy gyors közbeavatkozásunknak hála, a mentőkocsi simán meg tudott fordulni, és szirénázva elrobogott, vagyis újra helyre állt a rend. és elmúlt az incidens, amiről rövid szolgálati megbeszélés után haladéktalanul értesítettük a fontos személyiségek útszakasza mentén posztolt szolgálati társainkat, azazhogy a közlekedési dugó föloldódott, és a mi posztunkon levő útszakasz ismét szabad lett. amiért is a parancsnokunk
