Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Aich Péter: X. Kálmán betegsége
X. Kálmán betegsége szóbeli dicséretét fejezte ki készséges, határozott és körültekintő helytállásunkért a fölmerült probléma megoldásával kapcsolatban. A jegyzőkönyv keltezéssel és a törzsőrmester olvashatatlan aláírásával végződött. A dosszié további iratát a szolgálattevő orvos jegyzetei alkották. F. h. 17-én kb. 11 h. 30 p. Indultunk a kórházból egy nem túl sürgős eset elintézése végett (1. a mentő útiparancskönyvét). Amikor a Védcölöpön áthaladva a Keskekapuhoz értünk, egy rendőr leállított és zavarosan magyarázgatva egy férfihoz hívott, aki az úttest közepe táján feküdt a földön. A rendőr úgy nyilatkozott, hogy fogalma sincs, mit csinál az illető a földön, de azonnal vigyük el, mert neki viszont biztosítania kell az útvonalat, amelyet a földön fekvő személy veszélyeztet. Futólagos vizsgálat után kardiovaszkuláris elégtelenséget, gyenge lélegzést állapítottam meg, sapádtságot és eszméletlenséget. Azonnal átszállítottuk a kórházba, ahol átadtam a szolgálattevő orvosnak. Tömören ismertettem a helyzetet, a beteg állapota ugyanis szívinfarktusra utalt. Ezután folytattuk utunkat eredeti célunknak megfelelően. Dátum, egy még olvashatatlanabb aláírás és pecsét, amely jól el volt kenve. Amikor az ügyeletes orvos átvette az eszméletlen férft az idáig megállapított tényekkel együtt, még megkérdezte, kiről is van tulajdonképpen szó, de a mentőknek erről fogalmuk sem volt, az eset sürgősségére való tekintettel erre a részletre nem tértek ki, de hát az adott pillanatban ez nem is volt lényeges. Az eszméletlen férfit minden késedelem nélkül az intenzív osztályra vitték, és rákapcsolták minden kezük ügyébe eső készülékre. Hamarosan kiderült, hogy szíve valóban eléggé gyatrán, értsd rendszertelenül működik, az EKG azonban kissé zavarba ejtő volt. A görbék mintha valóban szívinfarktusra utaltak volna, de egyáltalán nem meggyőzően. Lázasan sürögtek-forogtak a beteg körül, mikor az egyik ápolónő észrevette, hogy az oxigénmaszk alatt a beteg csodálkozva bámulja a körülötte levő fölfordulást, kissé homályos és fáradt tekintettel, de egyértelmű bizonyságként, hogy magához tért, amit haladéktalanul közölt az orvosokkal. A döbbenet kölcsönös volt. Hogy hívják, bökte ki végül az orvos, tudja, hogy hívják? A férfi, aki most frissiben tért magához aléltságából, erőlködve megmozgatta az ajkát, de az oxigénmaszk alatt nem sokra vitte. Vegyem le, érdeklődött a nővér. Nem, még nem, mondta az orvos, majd folytatta a különböző vizsgálatokat és vizsgálgatást, megfigyelést. A férfi közben újra lecsukta a szemét, és nem reagált semmire. Újra elájult, szólt a nővérke. EEG. kiabált az orvos, mit mutat az EEG? Elaludt, közölte a laboráns. Egészen egyértelműen elaludt.. Hát jó, mondta az orvos, ez jó. És kiadta az utasításokat, mi mindent tegyenek, injekció, infúzió, oxigénmaszk, a műszerek rajta maradnak, állandóan megfigyelni, és állapítsák meg. kiről is van szó, majd elviharzott.
