Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Csehy Zoltán: Quaszída (vers)
Csehy Zoltán hajról nem beszélünk nyíltan a szentlélek anyagcseré je izgat és az atkák a templom bőre alatt x és y tengely feszítésében lépünk repkényes türszoszunk hinnéd valótlan, percig se érezzük a taxiidőt a filozófiai vá kuumot a bibliai ál latokra emlékszem égé szén közeljöttek a hajban úgy az ötödik század e gyik derekán, a csigolyá kon, és hágni akartak, a só jutott eszünkbe így bor után és valami kína i kaja, pálcikák és y koordináta az é let sója mint origó és előjött minden perszeka tullusz és nanáhorác ör dögbicsak és lombikdakti lusaim az asztalt körbe ették, chorijambusok mell tartóiban két nap közt a hajszál az ötödik század fejbőrén sarjadt valahogy úgy, akár egy perverz vérbe teg virág nagy fene mito lóg iái ködben lágy val lássál trágyázva, ó kegyes koordináták, tengelyek pálcák, ételbe hajba és
