Irodalmi Szemle, 1997
1997/5 - Csehy Zoltán: Quaszída (vers)
Quaszi'da a hajban párzó védtelen bibliai állatok, nem tudott semmit a szentekről kedvem lett volna valamit latinul így ógörög vizs ga előtt, de csak a csönd ju tott eszembe, mint nemrég Fi renzében akkor még elhit tem magamat, s hogy az ötö dik század a hajnövesztők százada hisz parókát vi sel a dóm is megfelelő századi tetvekkel. bemér tem, ahogy egy rézkarckészí tő és orvlövész, azóta is hajnalt fest bennem Itáli a, vannak korok melyekre nincs hasonlat; nézte a po bár és előjött Platón, a nagy orgonasíp, egész várat lanul antik hatások a kávéház Bach-szemléleté ben bibliai állatok az asztalon el vannak egy mással, a pincérhaj mindig szebben ég, pikánsabb, átég a hétköznapokon, tégy al mot a dögeid alá! fe hér utca egyre sápadó, a zsebben a líra. a szembejövő szatürosz far kára tűzöm, x és y pont ki hajzott tengelyek, szeren cséré alig tudjuk egymást.
