Irodalmi Szemle, 1997
1997/4 - ARCOK ÉS MŰVEK - Keresztury Tibor: Szerep és személyiség: kritika és „nosztalgia” Petri versfelfogásában (tanulmány)
ARCOK ÉS MŰVEK KERESZTURY TIBOR Szerep és személyiség: kritika és „nosztalgia” Petri versfelfogásában Petri György indulása a hatvanas évek vége pályakezdőinek tömegesre duzzadt mezőnyében nem csupán jól látható eikülönböződése, hanem a különállás érezhető átgondoltsága, tudatossága miatt kelthette fel a korszak amúgy meglehetősen egyirányú, az újra kevéssé fogékony szakmai érdeklődését. Távlatos koncepciót sejtető törekvése ugyanis még érintőlegesen sem volt e megpezsdült évek hangzatos nemzedéki programjainak megfeleltethető, s ekképpen a fiatalos szárnypróbálgatások közé besorolható. A rajban röptető lekezelés, az elhallgatás vagy az elutasítás megszokott stratégiáinak zökkenőmentes alkalmazhatóságát tovább nehezítette annak kényszerű belátása, hogy a magyar lírai hagyomány alapsémáit variáló mintakövető, valamint a megszakítottságot a tagadás gesztusaival hangsúlyozó — elenyésző számú — önmeghatározási kísérletekkel szemben itt a költői útkeresések kétpólusú modelljében nemigen elhelyezhető, a hagyományhoz való viszony szempontjából csak nehezen leírható líratípus létrehozásáról van szó. A látens ellenbeszéd olyan egyedi változatáról, melyben az általános érvénnyel kínálkozó tradíció folytathatatlanságát tételező kritika elemei a megszülető új minőség megmunkált és kifejtett állításaiban kapnak különleges nyomatékot. Mindez azért lehetett már a Magyarázatok M. számára megjelenésekor az elfogulatlan szemlélő számára érzékelhető, mert a szokásostól eltérően Petri- nél a színrelépés nem a helykereső, a tájékozódás premisszáit kijelölő bemutatkozás lehetősége, hanem egyfajta határozott verseszmény és kialakult poétikai eszköztár felmutatásának alkalma volt. Aligha mondható általánosnak az a fegyelmezett munka, amellyel a költő az indulása előtt tisztázta saját előfeltevéseit, s aminek következtében a Magyarázatok... összeállításának idején túl van izon a poétikai letisztuláson, érési, leválási folyamaton, aminek terepe és ára többnyire (és jó esetben) az első kötet szokott lenni. A kivételes starthelyzet persze nemcsak s nem is elsősorban teoretikus megfontolások eredménye volt. Petri ekkorra maga mögött hagyta első, azóta is hangsúlyosan megtagadott költőiJcorszakát", a József Attila-örökség abszolút vonzásában eltelt„ellenpróba”időszakát. A több-kevesebb rendszerességű verspróbálgatások azon szűk évtizedes periódusát, melynek feledésre ítélt művei a gyakorlat kudarcízű tapasztalatával érlelték bizonyossággá az addig
