Irodalmi Szemle, 1997

1997/4 - NYELV ÉS LÉLEK - Szabó József: Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek

Magyarországi és jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek*

maciik honalapítás. Bp., 1987. 6—7.) a XVIII. század elején elődeinknek harmadik honfoglalásaként sok mindent újra kellett kezdeniük, szinte újra országot kellett teremteniük, ahogy ezt Ács Zoltán megfogalmazta: „A másfél százados török uralom megszűnte után a Kárpát-medencében élő, sok próbát kiállt magyarságnak újra el kellett foglalnia és kultúrtájjá változtatnia a hosszú ideig tartó hadakozásokban leromlott hazáját. S ebben a században kellett rádöbbennie őseinknek arra, hogy kisebbségbe kerültek saját hazájukban.”(i.m. 6.)

A magyarságot ért veszteségek, óriási anyagi és szellemi károk keletkezésében több tényező is közrejátszott, a legnagyobb pusztítást mégis a török hódoltság kori állapotok, különböző háborúk okozták. Annak következtében, hogy nagyon sok település elpusztult, országunk évszázadokkal korábban kialakult településszerkezete is nagy változáson ment át. Bizonyos országrészeken (főképpen az Alföldön) járásnyi nagyságú területek néptelenedtek el. Sok falu vált lakatlanná amiatt is, hogy lakossága a közeli erdős vagy mocsaras tájakon rejtőzött el, bizonyos esetekben pedig távolabbi, a töröktől kevésbé veszélyeztetett helységekbe menekült. Mindezen körülmények tették szükségessé, hogy az elnéptelenedett vidékekre egyrészt idegen ajkú lakosság kerüljön, másrészt a viszonylagos népfölösleggel bíró országrészekről magyarok települjenek át. Nagyrészt így alakultak ki a nyelv- és nyelvjárásszigetek.

Az újratelepült helységek lakossága az új környezetben is természetesen azt a nyelvet (tájszólást) használta, amelyet őseitől megtanult, s nyelvével (nyelvjárásával) együtt hagyományait, szokásait is tovább őrizte. A nyelv konzervatív jellege következtében az újonnan kialakult településeken — különböző mértékben — szinte napjainkig megőrződött a kibocsátó (eredeti) nyelvjárás sok sajátossága, bár olykor persze az egykor markáns tájnyelvi vonások is már meglehetősen megkopva, csak nagyon halvány színfoltokban tűnnek föl. De ha ezeket a kövületként megmaradt (eredeti) nyelvjárási jelenségeket összegyűjtjük, akkor összességüknek vallomása alapján kísérletet tehetünk annak kikövetkeztetésére, hogy vajon honnan, melyik vidékről kerülhetett ki a szóban forgó helységet benépesítő lakosság. Ennek — legalább hozzávetőleges — megállapítását tekintettem munkám egyik legfontosabb céljának

Mind a hazai, mind a külföldi előzmények tehát arra ösztönöztek, hogy ha hozzá szeretnék járulni nyelvjáráskutatásunk egyik adósságának csökkentéséhez, kutatásaim középpontjába a magyarországi és a jugoszláviai magyar nyelvjárásszigetek vizsgálatát állítsam, nem is szólva azokról a különféle akadályokról, amelyek a szomszédos országok magyarlakta vidékein való anyaggyűjtést minden bizonnyal megnehezítenék

A XVIII. században lezajlott nagyarányú telepítések — mint ismeretes — a magyar nyelvjárások addigi képét még tarkábbá tették. Az idegen ajkú (főleg német és szlovák) lakosság beköltöztetése még inkább színezte vagy némely vidéken megbontotta az ottani helyi nyelvjárások viszonylagos egységét. Ezekkel az idegen eredetű tájszólásokkal nem foglalkozom munkámban, sőt még azokkal a magyar nyelvjárásokkal sem amelyek a történelem sodrában

— különböző okokból — idegen nyelvű népek közé kerültek (pl. a csángók Romániában, a burgenlandi magyarok Ausztriában). Vizsgálódásaim tárgyát